• kep alap gepvaz 2
  • hetvegi tanfolyam montazs
  • 904360 10202621622679809 425143437 o
  • targyfoto reklamkep
  • 10plusz1 montazs 02
  • babafoto reklamkep
  • Kezdő fotótanfolyam - Fényképezőgép használati képzés
  • Hétvégi fotótanfolyam
  • Fotótanfolyam - Digitális Fotósuli "nem csak" kezdőknek
  • Tárgy és reklámfotó tanfolyam
  • "10+1 műtermi világítás" workshop
  • Baba és családi műtermi fotózás workshop

Valahol sejtettem, hogy ez az interjú  nem a szokásos kérdezz - felelek alapra épülő beszélgetés lesz és igazam is lett. Élvezet volt hallgatni, eszembe sem jutott kérdésekkel félbeszakítani, így néha olyan, mintha egy monológot olvasnátok, de azt hiszem, így is tökéletes képet kapunk egy végtelenül tehetséges emberről.


V: Lassan egy éve készülünk erre a beszélgetésre, de nem egyszerű téged akár egy órára is leültetni.


J: Én meg most is késtem egy órát, ez lassan a védjegyem is lehetne.


V: A lényeg, hogy itt vagy. Aki most itt van a műteremben kérdezte, hogy kit várok interjúra, mikor mondtam a neved, egész lázba jött, mint kiderült nagy csodálód.


J: Tényleg? Pál Laca barátom mesélte, egy nyomdában várakozva szóba elegyedett egy asszisztens hölggyel, aki megkérdezte, hogy vállal-e pocak és babafotót, rögtön mondta, hogy ő nem, de tud ajánlani. Mikor mondta a nevem, kiderült, hogy ismerik a munkáimat. Ez nekem olyan jó, de furcsa is, mert gyakorlatilag semmilyen marketing tevékenységet nem folytatok, van a weboldalam és ennyi, illetve még a Facebook oldal, ennek ellenére sokan megkeresnek.



V: Szájhagyomány útján terjed a híred, ami a legjobb módja a reklámnak és szerintem a legnagyobb elismerés is. Persze azért a Facebook-on megosztott képek is dolgoznak.


J: Igen, ezért nagyon örülök, amikor olyanok találnak, meg akik inkább a különlegességek iránt fogékonyabbak. Nem csak az az elhatározás érett meg bennük, hogy szeretnének magukról egy jó fotót, hanem az a kép legyen egy kicsit különleges is. Én hiszem, hogy minden embernek van belül egy gyönyörű énje és vágyik is megmutatni, de a mindennapok szürkesége, harcai valahogy elnyomják a vágyainkat. Miért ne lehetne bárki teszem azt Marylin Monroe, ha éppen az akar lenni és ezt egy jó styling, frizura, egy jól átgondolt koncepció ki tudja hozni belőle? Talán ezért is nem fekszem rá arra, hogy mindenütt hirdessem magam. Amikor itt a tanfolyamon  tanítottad a marketinget, ugye szó volt arról, hogyan építsük fel magunkat. Ez nekem nem megy. Soha nem tudtam magam az előtérbe nyomni, mindig is inkább háttér ember voltam, afféle művészlélek, beszéljenek helyettem a képeim, azoknak a hangulata, meg az emberek, akik látják.  Engem kifejezetten boldoggá tesz, hogy így terjed a hírem. Nem egy szolgáltató akarok lenni, aki egyszerűen csak jó képeket készít, félre ne értsd, nem azt mondom, hogy nem szívesen fotózok meg egy átlagos szép képet, amikor ide jön valaki a maga kis ruháiban, családjával, hiszen így is csodálatos pillanatokat lehet megörökíteni..


V: De kell valami plusz…


J: Igen, erről szól a HarmonyArt ez az én brandem, nem tudok másmilyen lenni. Múltkor az egyik ismerősömet felkérték egy esküvőfotózásra, ahol a pár nagy filmrajongó volt és ennek megfelelően rendezték az esküvőt, ami egyébként teljesen hagyományos volt, de Gyűrűk ura scenariokkal tarkítva mint pl. Gandalf volt a ceremónia vezető…


V: Gondolom irigykedtél…


J: Nem kicsit, gondold el, ilyen mázlistát. Kaptam már én is felkérést egy steampunk esküvőre, de olyan pechem volt, hogy pont foglalt voltam arra az időpontra. Azóta volt már ilyen jellegű fotózásom, ugyan nem esküvői és egyszer csak látom, hogy az oldalamra feltett képeket kommentelte az a lány, akiket nem tudtam elvállalni. Örültem, mert mindig öröm, ha visszatérnek, még ha nem is tudtam elvállani őket, ezek szerint továbbra is érdekli őket a munkám, így aztán elbeszélgettünk és most  nagyon várom, hogy ha lesz babájuk akkor egy jó kis steampunkos babafotót azért csinálunk.


V: Kis cilinderben, gőzmozdonnyal, bőrszerkóban…


 J: Gondold el, milyen édes lenne, ilyen még nem volt szerintem. Egyébként nagyon sok embert ismerek különböző szubkultúrákból, akik ezt akár külsődleges jegyekben is felvállalják, van például egy gót stílust kedvelő ismerősöm, aki a mindennapokban is így öltözik, fűző, hosszú szoknya; vagy egy másik, aki mintha az 1800-as évek vadiúj vadnyugatából lépett volna elő, tipikus steampunkos cuccokban jár és képes így felszállni a 7-es buszra. Ezek óriási figurák, de természetesen az emberek többsége nem ennyire extrovertált. Talán pont ezért, az átváltoztató fotózásoknak van egy döbbenetes ereje, de én úgy gondolom, hogy akkor oké átváltoztatunk, de tegyünk bele egy csavart és építsük egy téma köré. Én egy kicsit szeretek a pszichológusa is lenni az embereknek, kicsit lejjebb menni, az álarc mögé nézni, lehet ez néha idegesítő, de ahogy beszélgetünk és egyre jobban megismerem akit fotózok, egyszer csak lehullik az álarc és meglátom az embert, aki ott van mögötte. Persze nem mindenki kér stylingot, néha elég ehhez egy tekintet is és zseniális kép lesz.


V: Egy pár éve ismerjük egymást, elég sokat fotóztunk is együtt, amíg a suliba jártál, de soha nem fogom elfelejteni amikor először jöttél hozzánk egy saját projekttel. Egy pinup- fotózás volt amire öreg profi fotósokat megszégyenítő felkészültséggel érkeztél és akkor megértettem, hogy Te a végletekig képes vagy elmenni azért az egy képért, vagy sorozatért amit megálmodtál akár gyűjtőmunka, akár  a modellek terén. Akkor ott a szemem előtt állt össze az a varázslat, amit mindenki megcsodál a képeiden. A prosulis vizsgaanyagod képei egy ideig itt voltak a suli folyosóján, egyszerűen mindenkit elvarázsoltak. Élnek a képeid, mesélnek, elgondolkodtatnak hihetetlen erő van bennük.


J: Nagyon köszönöm, de azért tegyük hozzá, hogy ez egy nagyon komoly csapatmunka eredménye. Olyan ember vagyok, aki nagyon kritikus a részletekre, ugyanakkor saját magammal szemben vagyok a legkritikusabb. Volt olyan fotózásom, hogy mire odamentem a csapat már úgy összerakott mindent, hogy nekem tényleg csak fotózni kellett, de volt ennek az ellenkezője is, nos nem vagyok olyan, aki magában tartja a kritikát. Természetesen nem kérdőjelezem meg teszem azt egy sminkes munkáját, hiszen ő ahhoz ért, de a képet meg én látom, így nem engedek abból, amit elgondoltam.

V: Bármilyen jó egy csapat, vezető kell.


J: Vannak, akik nagyon pontosan felvázolják a koncepciót és vannak akiknek abszolút semmi elképzelésük. A kreatív koncepciónak meg a spontaneitásnak valami elég furcsa, rugalmas ötvözete az én munkám. Én nagyon szeretem instruálni a modelleket, de arra már fotós tanoncként rájöttem , hogy ez nem mindenkinek megy. Na, ezt énnekem nem kellett tanulni, berendezek mindenkit, a legdurvább jóga pozicíóba is ha kell, szegény modell csak pislog néha. Ez nekem ösztönösen megy, valószínű van bennem egy kis karmesteri hajlam is, de szerintem fontos, hogy egy fotózáson legyen vezető, különben széthullunk.


V: Lehet az eredeti foglalkozásod azért adott alapot erre a vezetői hajlamra?

J: Megmondom őszintén, viszonylag rövid ideig dolgoztam vezető beosztásban, úgy éreztem, nem vagyok vezető típus, de lehet, hogy erre is meg kell érni, most már sokkal határozottabban kézbe tudom venni az irányítást. Igazából nagyon sokat köszönhetek a fotózásnak, nem állítom, hogy enélkül egy szociopata lett volna belőlem, de nem érdekeltek igazából ilyen mélységben az emberek. Mikor elkezdtem tanulni, alapvetően úgy voltam vele, hogy majd szép tájakat, meg állatokat fogok fotózni, na ez az elképzelés nagyon hamar megváltozott. Amikor először vettem úgy kézbe gépet, hogy egy arcot, vagy egy tekintetet kaptam le, olyan hatalmas hatást tett rám, hogy egyszeriben elkezdtek érdekelni az emberek az emberi sorsok. Egyszer csak rádöbbentem, hogy úgy néz ki, jó is vagyok az emberábrázolásban. Ez azért is volt furcsa, mert én a jogi pályán is mindig olyan tevékenységet folytattam, hogy csak ügyféllel ne kelljen foglalkozni. A fotózás alapvetően változtatta meg az emberekhez való viszonyom, rájöttem, hogy teljesen más megközelítésből, amikor már nem ügyfél, hanem a modellem, a fotózásom alanya, az alkotótársam, mondhatni,  onnantól kezdve egyfajta szimbiózis lesz köztünk, hiszen rajtam keresztül fogjuk megmutatni ki is ő. Sokan mondják, hogy a képeimen eszméletlenül szépek a nők és ez nem azért van, mert gyönyörű modelleket válogatok. Mint említettem már, elég kritikus vagyok és bizony megmondom a modellnek is, ha valami nem áll jól neki, legyen az smink, ruha, vagy póz. Lehet, hogy nekem nincsenek olyan zseniális perspektíváim, mint egy-két fotós kollégának, nekem nagyon fontosak a részletek, az én képeim picit inkább festményszerűek, van rajtuk egyfajta időtállóság, nem mindig meghökkentő a perspektíva, sőt általában nem használok ilyeneket. Mindenkinek más az erőssége, én inkább a  klasszikus vonalat képviselem.



V: Emlékszem egy képedre, ami végül is nem került be a kiállításba, egy tükröződés volt, egy hegedülő lány képe, még mondtad is, hogy nem ez volt a főtéma, teljesen spontán kép volt, csak megláttad, ennek ellenére is benne volt az a rád jellemző finomság, lágyság, nőiesség, szépség, ami minden képedet körülveszi. Egyszerűen aki nézi, ott van abban a világban.


J: A jelenlegi divatirányzatoktól függetlenül szeretném megmutatni, hogy a NŐ igenis örök, és lehet szexi nyakig begombolkozva, bokáig érő szoknyában is.  A fiatal lányok nagyon szeretnek az ún. trendi képeken pózolni, kis bugyiban, kis sortban, és nincs is ezzel semmi baj, ez a mai kor, meg kell ezt is mutatni. Ha fehérneműs fotózásom van, akkor sem fordulhat elő még véletlenül sem olyan póz, ami egy kicsit is közönséges. Ez nem prüdéria és nem konzervatizmus, egyszerűen azt az örök női mivoltot szeretném a lehető legszebben ábrázolni, így a különböző korokba, stílusokba megfotózva. Nekem mindig Tarantino jut eszembe, aki valami zseniálisan tudja a különböző stílusokat már-már paródiaszintig keverni és ebből rak össze egy zseniális filmet, ami egyszerre tisztelgés a nagy elődök előtt és egy teljesen új stílus létrehozása. Másolni lehet, az a a legegyszerűbb, de hozzátenni valamit, amitől friss lesz és nem másolás, hanem inkább tisztelgés lesz egy adott stílusirányzat tecnhikája előtt, na az ami nehéz. Amikor az Audrey Hepburn-ös fotózásom volt, azon agyaltam napokig, hogy lehetne minél korhűbben megcsinálni a világítástechnikát, hogy tényleg hozza azt a hangulatot. Sok időt fektettem  például abba, hogy az adott korban, ahova helyezem a képet,milyen technikák voltak és azt most hogy tudom előhozni. Sokan nem teszik ezt meg és hiába van mondjuk egy pinup kép jól megstylingolva, megfotózva, öregített papírra nyomva, mégsem olyan.


V: Az biztos, hogy elképesztő utómunka van a képeiden. Hogy érzed, még mindig csak hobby, vagy már valamilyen szinten megélhetés is a fotózás az életedben?


J.: A családi, baba, esküvő ezek már mindenképpen megélhetési kategória, és már egyre többen kérnek különlegesebb stylinggal modellfotózást, portfólió fotózást is, akkor is ha kissé költségesebb és időigényesebb mint egy sablonosabb fotózásra elmenni. Ennek örülök, hiszen ez a fő profilom, a konceptuális és történelmi modellfotózást viszonylag kevesen űzik ebben az országban Az a furcsa ebben a világban, hogy az emberek döntő többsége kimondottan az adott alkalomra való fotóst keres. Nyilván aki úgymond szakosodott egy irányba, annak több kelléke, ötlete van az adott témában. Pedig szerintem nem szabadna egy dologra specifikálódni, hiszen annyi mindent tanultunk, olyan széleskörű ismereteket kaptunk. Én nem szívesen mondanék le egy témáról sem, épp ezért fotóztam már kispályás céges focibajnokságot, színházi előadást, vagy a múltkor egy hihetetlen jó olasz étteremben az ételeket. Ugyanolyan élvezettel fotóztam azt a bazsalikomlevelet, mintha egy modellfotózás lett volna. Mivel nem egy foodstylisttal dolgoztunk, hanem a séf készítette az ételeket ott frissen, a fotózás után meg is ettük azt a sok finomságot.


V: Hab a tortán…

J: Sokan mondják, hogy az emberek nem szeretik az olyan fotóst aki úgymond mindenhez ért, jobban bíznak abban, aki egy valamihez ért mélységében. Nekem nagy szerelmem a modellfotózás, de nem fogom beszűkíteni magam erre az egy területre, hiszen nem azért tanultam a többit. Alapvetően van egy elgondolásom, olyan fotóművész szeretnék lenni, aki mellesleg fotóz bármit, főleg, mikor olyan emberek találják meg akikkel egy hullámhosszon van. Szeretném tovább vinni ezt az örök nő vonalat, szeretnék minél több szabadtéri kismama fotózást, (szerintem a természet közeli képek még jobban kihozzák ennek az állapotnak a szépségét), esküvőket, családokat.


V: Tudom, hogy lehet a világ legjobb gépe is valakinek a kezében, ha nincs hozzá szíve és tehetsége, de egy technikai kérdést azért muszáj feltennem, milyen géppel dolgozol?

J. A fotózás egy technikai sport, pont olvastam valahol, hogy taníttasd a gyerekedet fotózni és soha nem lesz pénze drogokra..


V: Másra se…


J: Igen, muszáj tudomásul venni, hogy iszonyatos beruházással jár az elején, ami csak nagyon lassan fog visszajönni. 5D Mark III-al dolgozom, én ezzel nem vacakoltam, amikor elkezdtem tanulni akkor egy alap Canon gépem volt, de nagyon hamar váltottam és rögtön erre, mert úgy voltam vele, ha lépegetek, mindig értéken jóval alul fogom eladni és úgyis itt fogok kikötni, akkor meg minek küzdjek. És hát nagy fényerejű objektívek kellenek, mese nincs. Ami még nekem nagyon fontos, a vakuk, őszintén szólva én nem nagyon hagyatkozom a természetes fényre, mert akkor sötét környezetben, enteriőrben nagyon fel kell emelni az iso-t és ha nagyon felemelem az iso-t, akkor zajos lesz a kép, és nekem zajmániám van!!! Illetve most már azért keverem a természetes fényt és a világítástechnikát, inkább cipelem a 400 wattos akkumulátoros mobilvakumat. Képes vagyok a 90-es parabolaernyővel végigsétálni valakivel a Margitszigeten, ha kell. Következő mániám a szemfények, annyi óriásplakátot látni, amik egyébként tök jók, de nem él  a szem. Ha a természetes fények nem teszik lehetővé, akkor derítek vakuval, nem szeretem a derítőlapot sem, pedig egyszerűbb megoldás lenne. Vakumániás vagyok, a bokodi tóban volt olyan, hogy a modell lebegett a tündérrózsák között, én derékig álltam a vízben a Canonommal, a másik segítő derékig a 400-as mobilvakuval és a 90-es parabola box-al, az élfényeket már rendszervakukkal és kis fényformálókkal oldottuk meg, hogy azért több stúdióvakut mégse vigyünk  már a vízbe és közben imádkoztam, hogy az egész felszerelésem ne vesszen oda egy mozdulattal. És így eljutottunk a következő mániámhoz az élfényekhez, tehát zajmentesség, szemfény, élfény és ha az az ára, inkább cipelem magammal a teljes stúdió felszerelésemet. Kicsit eltávolodtam a műtermi fotózástól, egyre inkább a szabadban szeretek dolgozni, én vagyok az a fotós, aki házhoz megy a stúdióval, nagyon szeretem ezeket a mobilvakukat, függetlenítve magam a 220-tól.

V: Mit éltél vagy élsz meg a legnagyobb sikerednek?



J: Nem tudok ilyet mondani. Nem akarok nagy szavakat puffogtatni, de ha egy ember örül a fotóimnak és felcsillan  a szeme, az ugyanolyan jó érzés mint amikor a FIAP égisze alatt kap díjat egy képem. Persze nem azt mondom, hogy nem legyezte a hiúságomat, amikor Ausztráliában volt kép elfogadásom, Qeenslandben kiállítják a képem, gondold el a világ másik felén. Szintén nagyon jó érzés volt, tavaly októberben, amikor mi lehettünk Opatijában a múltidéző bálsorozat hivatalos fotósai.

V: Na az igazán neked való lehetett.


J: Gondol el, az úri közönség sétál a Ferencz József sétányon az 1800-as évek ruháiban, egy Jane Austen bál, utána következő nap egy Sissy-bál, mind korhű estélyikben. Nagyon szerettem, mivel utazni is imádok. Utazni egyébként a fotózástól függetlenül is nagyon szeretek, valahol mindig úton vagyok…


V: Azt tapasztaltam, nem egyszerű téged itthon találni.


J: Ide-oda cikázgatok a világban, megfotózom a szokásos turista fotókat, de a szoció fotók a nagy kedvenceim. Amikor az egyik oldalon az van, hogy a legelegánsabb úri környezetben fotózok,  akkor a másik oldalon Kambodzsában, mikor már mindenemet szétosztottam a kis koldusgyerekek között és akkor megfotózom azt a  szutykos kis kezet, ami egy banáncsücsköt majszol, tudva, hogy szinte semmi nem vár rá az életben, még talán iskolába sem fog járni, akkor az mindig visszaránt a valóságba. Kambodzsa ebből a szempontból különösen brutális ország, még mindig csak éledezik a vörös khmerek uralma után. A nyugati civilizációtól mentes országokban  találkoztam a legtöbb tiszta tekintetű emberrel, lehet, hogy nincs semmije, csak ami rajta, van, jó esetben egy kunyhója, nő a banán a fán, süt a nap, de nem hiszem, hogy boldogtalanabbak, mint mi, sőt. Ezekre az utazásokra szükségem van, hogy időről időre lássam, mi a fontos az életben.  Nem mondom, hogy  van bennem anarchista hajlam, de a civilizációs túlkapásoknak, konzumidióta dolgoknak egy nagyon mély tagadása azért bennem van. Lehet, hogy ezért is menekülök néha más történelmi korokba még ha csak a képeimen keresztül is.

V: Ha most azt mondom csukd be a szemed és képzeld el magad 10 év múlva, mit látnál?


J: Alapvetően úgy érzem, a helyemen vagyok, nem akarom magam merőben másnak, vagy máshol látni,  önazonosnak érzem magam, sokáig tartott de úgy érzem, irányban vagyok.

V: Vártam nagyon ezt a beszélgetést, mert megmondom őszintén, Te vagy az, aki a legnagyobb meglepetést okozta nekem.

N: Azért remélem, kellemes meglepetést.

V: Természetesen. Annyira csendes, szerény voltál, ugyanakkor nagyon is tudatosan haladtál végig a tanfolyam alatt.

N: Most is izgulok, hogy egyáltalán két értelmes mondat kijöjjön belőlem.

V: Standard kérdésem, hogy került a fotózás az életedbe?

N: Találtam egy fényképezőgépet.

V: ???

N: Szó szerint, talán 5-6 éves lehettem, egy nyaralás alatt találtam egy villanyoszlopon. Nikon filmes gép volt, - azóta is hű vagyok a Nikonhoz - nem lett meg a tulajdonosa, így gondoltam akár az enyém is lehet. Nyolcadikos  koromban kaptam a szüleimtől az első digitális gépemet, amivel aztán végig kattintgattam az osztálykirándulásokat, sulis eseményeket. Gimis éveim meghatározó eseményei a rockkoncertek voltak, gyűjtöttem egy kis pénzt egy komolyabb digitális gépre, de a képeim így sem úgy sikerültek, ahogy szerettem volna. Ekkor vásároltam az első tükörreflexes gépemet, mellyel rengeteg új lehetőség nyílt meg előttem.

nerpel photography zenekari fotozas4

V: Itt már azért fontolgattad, hogy a fotózás lesz a főfoglalkozásod?

N: Tettem még egy kis kitérőt, a szüleim unszolására beadtam a derekam és jelentkeztem egyetemre, közgazdász szakon végeztem, hivatalosan animáció szervező menedzser vagyok. Igazából még azt  sem tudom mit jelent, de papírom van róla.

V. Akkor nem is dolgoztál ebben a hangzatos nevű szakmában?

N: Nem, a záróvizsga után úgy döntöttem, most már ideje azzal foglalkoznom, amit szeretnék csinálni és egyből beiratkoztam hozzátok. Az alap és professzionális tanfolyamot is kitűnő eredménnyel végeztem. Idén még elvégeztem egy kiadványszerkesztő tanfolyamot a Ruander Oktatóközpontnál.

V: Az elméletet gyakorlatilag bárkinek meg lehet tanítani, persze a tanfolyamok egyik nem titkolt célja a technikai tudás mellett az egyéni látásmód bemutatása a képeken. Arra hamar rájöttünk, hogy nagyon erős saját képi világod van, de a pro tanfolyam végén leadott projekt munkád hát hogy is mondjam, nagyot ütött.

N: Alapvetően mindenki arra törekszik, hogy a lehető legtökéletesebb képet készítse. Mindig is maximalista voltam, ami nem egy időhatékony tulajdonság, de ebből adódóan folyamatosan képzem magam, hogy jobb legyek. Éjszakába nyúlóan nézek fotós videókat, képalkotásról, utómunkáról, amik aztán inspirálnak és új ötleteket adnak. Most is vannak ötleteim, amik megvalósításra várnak. Múltkor volt egy kép a fejemben, egy ellenfényes menyasszonykép, de nem volt menyasszonyom, így hát beöltöztem, állványra raktam a gépet és távkioldóval megcsináltam a képeket. De hát mindenhez nem lehetek én a modell, meg elég kellemetlen, ha nem látom mit fotózok.

niki3v-copy

V: Nem nagyon látok tőled tárgy, vagy természetfotót.

N: Az emberábrázolás mindig is jobban vonzott. Nem azt mondom, hogy nem csinálok meg egy termékfotózást, vagy nem nyúlok a gépért egy szép táj láttán, de nem igazán az én világom. Az emberek és állatok, főleg a macskák, na az igen.

 DSC 0108keszDSC 3415-copyh-copy-copy

 

 

 

 

 

 

 

 

 

V: Azt láttam, nagyon jók a macskaportrék. Megértem, mert én sem szeretek olyasmit fotózni, ami nem igazán vonz, hiába tudom megcsinálni, nem érzem jól magam közben.

ciccc-copy

N: Az ember nem lehet mindenben a legjobb. Van, akinek ez jobban megy, szívesen meghagyom vagy éppen átadom a lehetőséget.

V: Milyen felszereléssel dolgozol?

N: A Nikon hűség okát már mondtam, egy D7100-am van, 16-85mm alapobival, egy 70-300mm teleobjektív és két fix obi, egy 35mm 1.8 és egy 85mm 1.8. Tervezem, hogy a két zoom objektívet lecserélem, igazából amióta megvan a két fix optika, nagyon ritkán használom a zoom obikat. Annyival szebben rajzol a két fix, meg a háttérelmosás, amit a 85-ös produkál 1,8-on...

V: Tervezel műterem kialakítást?

N: Még nem, inkább bérlek. A nagyon távoli jövőben lehet, hogy szeretnék, de most annyi minden foglalkoztat, hogy biztos nem tudnék akkora és olyan változatos stúdiót csinálni, hogy minden ötletemet meg tudjam ott valósítani. Rengeteg lehetőség van, a klasszikus műtermektől, a tematikus stúdiókon át a luxuslakásokig, így mindig úgy bérlek, amit éppen az adott munka kíván.

V: Örülök, hogy ezt mondod, nagyon sok tanítványunk vág bele saját műterembe rögtön a kezdésnél, pedig mindig elmondom, hogy irdatlan pénz a kialakítás, a fenntartás, de valamiért nem tudom megértetni.

Térjünk vissza az elejére, ha jól értettem, akkor a fotózás lett a főfoglalkozásod.

N: Igen, a fotózás mellett az utómunkát is én végzem, azt semmiképpen nem adnám ki a kezemből, igazából a kiadványszerkesztői tanfolyamot is azért végeztem el, hogy mindent saját kézben tudjak tartani. Így meg tudom tervezni magamnak a plakátokat, szórólapokat, egyéb kiadványokat, névjegykártyát... Régen weboldal szerkesztéssel is foglalkoztam, de mostanra már örülök, ha a sajátomra van elég időm. A főprofilom azonban  a fotózás.

V: Már csak egy nyomdát kéne csinálnod… Nem gondoltál még rá, hogy ebből a rengeteg mindenből - természetesen az utómunkán kívül -, valamit leadj, hogy jobban tudjon pörögni a munka, vagy egyelőre még nincs annyi?

N: Ez a baj, még nincs annyi munkám, hogy ki tudjam termelni a külső segítséget, egyelőre minden plusz pénzt visszaforgatok felszerelésbe, marketingbe, portfólió bővítésbe. Egyedül egy úgymond szépítő csapatom van, akik segítik a munkámat. Fotóztam egy fitnessmodellt, akiről kiderült, hogy tehetséges fodrász, neki meg van egy sminkes kollégája, így megkérdeztem, lenne-e kedvük velem dolgozni. Most ők a Nerpel Photography szépítő duója.

V: Tudom, hogy nagyon rövid ideje dolgozol, de téged is megkérdezlek, mit tartasz az eddigi legnagyobb sikerednek?

N: Én még idejártam hozzátok, amikor felhívott Koncz Zsuzsa, hogy a koncertjén készült fotóimból szeretne felhasználni néhányat az Aréna 10 c. DVD-hez, amiből aztán került a DVD mellé járó exkluzív fotófüzetbe és magán a DVD lemezen is az egyik fotóm szerepel. Ezután is fotóztam még őt, abból lett egy 168 óra címlap, a Premier magazinban is jelent meg egy féloldalas kép, és a HVG porté rovatához is az általam készített fotó került.

ujsagcikk-koncz-zsuzsa

V: Erre azért is emlékszem, mert itt voltál nálam a műteremben és két mondat között így halkan elejtetted, hogy a te képed van Koncz Zsuzsa DVD-jén. Én meg csak néztem. Megkérdezhetem, hogy jutottál egyáltalán Koncz Zsuzsa közelébe?

N: Egy kedves ismerősöm elintézte, hogy fotózhassak az Arénában a koncert alatt és azt is, hogy a képeim eljussanak Zsuzsához. Az, hogy tetszettek neki a képek, hamar eljutott hozzám, de a hívása azért meglepett. Azóta több koncertjén fotóztam, pl. Margit-sziget, MűPa. Büszke vagyok rá, hogy egy olyan előadó, aki évtizedek óta a pályán van értékeli és elismeri a munkámat. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy fotózhatom őt, mert igazán nagyra tartom emberileg és szakmailag egyaránt.

V: Van esetleg valami olyan történeted akár pozitív akár negatív, amit szívesen megosztanál?

jakab-kriszta-kulcsar-edina

N: A legnagyobb pozitív sztorit már elmondtam, de még egyet említenék. Nemrég fotózhattam Kulcsár Edinát (Miss World Hungary 2014, Miss Europe 2014) és édesanyját. Készült róluk egy anya-lánya portré, amit aztán Edina föltöltött a Facebookra, majd az interneten megjelent egy cikk: „Elképesztő anya-lánya fotót posztolt Kulcsár Edina”. Egy másik képről is cikkeztek, amin Edina szerepel: „Ez Kulcsár Edina egyik legdögösebb fotója”. Mivel én még nagyon a pályám elején járok, ezek nekem nagy dolgok.

V. Mik a legközelebbi terveid?

N: Januárban leszek 25 éves és ez alkalomból lesz egy önálló kiállításom a Madách színház Tolnay- szalonjában. 25 fotót állítok ki, a kiállítás címe is erre utal: 25 év, 25 kép.

V: Gratulálok, ezt Te szervezed?

N: A Tolnay-szalon kiállításszervezője keresett meg, vele közösen szervezzük. A helyszínt biztosítja a színház, az ezen felüli költségeket nekem kell állni, ami nem kevés, de megéri.

V: Ez is állandó kérdésem így az interjú vége felé, hogy képzeled a fotós jövőd, hol szeretnéd látni magad mondjuk úgy 10 év múlva?

N: 10 év múlva? Akkor már szeretnék egy összeszokott, profi csapattal dolgozni. El tudom képzelni, hogy több fotós kollégával együtt dolgozzak, mellettünk marketing szakember, sminkes, fodrász, stylist, talán akkor már egy műterem is lehetne. Szeretnék egy olyan szintre fejlődni, hogy a portfólió-, divat- és esküvőfotózás vonalon már országosan is ismert legyen a Nerpel Photography. De ha ez a nagy ismertség nem jönne össze, amíg a kezemben lehet a fényképezőgép, addig köszönöm, jól vagyok.







V: Most nem úgy kezdem a beszélgetést, hogy jaj, de régen találkoztunk, mert egyrészt nem olyan régen végeztél nálunk, másrészt hűségesen jársz hozzánk.


ZS: Igen, próbálok minél több workshopon részt venni, csak hát az idő, amiből nagyon kevés van, de gondolom, ezzel mindenki küzd..


V: Lakberendezőként dolgozol, ha jól tudom?


Zs: Eredetileg közgazdászként végeztem 1993-ban, majd néhány évig tartó tudatos készülődés és tanulás eredményeképpen, valamint az Art Oktatási Stúdió lakberendező képzésének elvégzésével, (2007) elindult az a szakmai tevékenység, melynek keretében funkciót és stílust kapnak a belső terek, egyedi enteriőrök jönnek létre az otthonosság, a praktikum, egy megragadott hangulat jegyében. Kovács-Lele Mónikával, a  THINK & DESIGN Tervezőiroda tagja vagyok.

DSC 2080


V: Jól gondolom, hogy téged a munkád terelt a fotózás irányába?


Zs: Igen, de nem rögtön találtam rá erre a lehetőségre. Születésnapomra kaptam a páromtól egy gépet és nagyon beleszerettem abba, hogy sokkal jobb képeket tudok csinálni, mint korábban. Mindig is érdekelt a vizuális megformálása bárminek, család, utazás stb.,. Amikor én idejöttem a tanfolyamra, abszolút nem gondoltam arra, hogy mellék hivatásként fotózással foglakozzak, csak szerettem volna tudatosan megtanulni fotózni. Nagyon jó kis csoportunk volt, ők is és ti is annyira belelkesítettetek, hogy egyre többet gondoltam arra, a lakberendezés mellett beleférne az ingatlanfotózás is. Nagyon jól integrálható a szabad munkabeosztásomhoz, hogy bármikor el tudok menni egy lakást befotózni. Nyilván nagyon nagy feladat, a sajátjainkat megcsinálni jól, de most már kollegák is megbíznak, ami nagyon jó érzés.

DSC 2262


V: Milyen felszereléssel dolgozol?


Zs:Nikon D7000-em van, ami nem egy csúcsváz, de én nagyon szeretem, van egy nagy látószögű objektívem, egy Sigma 10-20, ami nekem nagyon bevált, eleinte sokat gondolkodtam, hogy a Nikon sajátja, vagy a Sigma, de végül is úgy tűnik jól döntöttem. Ezenkívül egy fix 50-es Nikkor objektívem és egy 18-300-as utazó objektívem, ami gyakorlatilag mindig nálam van, a hétköznapi és inspiráló témákhoz.

DSC 2361


V: Hát igen a széles látószög elengedhetetlen az enteríőr fotózáshoz. Én mindig azt mondom a tanítványainknak, amikor kezdenek és még gépvásárlás előtt állnak, nem kell rögtön a legdrágább csúcsvázat megvenni, egy jó középkategóriás alapgép és nagyon jó objektív, inkább arra szánjanak többet, a vázat meg idővel lehet cserélni. Nagyon leragadtunk  az enteriőrnél, pedig én nagyon sok természetfotót és családi fotót is láttam már tőled.

DSC 4983DSC 5097b

 

DSC 5133bDSC 5248b

 


ZS: Imádtam, hogy teljesen más dolgokat fotóztunk, mint amit én magamtól szoktam, az egyik legnagyobb élményem a természetfotózás volt, de mindent nagyon élveztem, eljöttem egy babafotó workshopra is. Az nem volt kifejezett cél, hogy majd gyerekeket akarok fotózni, de valahogy megtaláltak az emberek, a  bölcsiben az anyukák látták a megosztásaimat, meg persze beszélgettünk is róla és így egyre többen kértek fel fotózásra .


V: Azt tervezed esetleg, hogy később tovább lépsz, saját műtermet csinálsz, akár ezen a babás- családi vonalon mész tovább, vagy ez csak megmarad így hobby szinten a lakás és enteriőr mellett?


Zs: Az, hogy műtermet nyitok, nagyon sokszor megfordult már bennem, de nagyon szeretnék emellé egy fotóstársat, a lakberendező munkámban is nagyon jó, hogy ketten vagyunk, együtt megyünk ki, segít a stylingban, díszítésben, elrakodásban. Én nem szeretek egyedül dolgozni.

DSC 4382


V: Mindenképp kell egy csapat én is állandó emberekkel dolgozom. Egyébként megfigyeltem, hogy mostanában sokan eleve párban jönnek a tanfolyamokra, testvérek, sógornők, barátnők, (mondjuk kizárólag női párokról beszélek, a férfi fotós magányos farkas), akik szeretnének majd együtt dolgozni. Bár sejtem a választ, azért megkérdezem, mi volt a legnagyobb elismerés, amit a fotós munkád során kaptál?


ZS: Mindenképpen a magazin megjelenést mondanám.


V: Megkérdezhetem, hogy találtak meg téged, te küldtél , vagy láttak tőled képet, esetleg ajánlott valaki, akinek dolgoztál?


Zs: Van egy Építem a házam - Tervcafé nevű club, tulajdonképpen egy csapat, akik az építőipar mindenféle területéről jönnek, tervezők, beszállítók, magazinszerkesztők – valamint a másik oldalon az építtetők, családi ház építők, stb., ezen keresztül ismerkedtem meg a Mi otthonunk főszerkesztőjével és ahogy beszélgettünk, derült ki, hogy nagyon sokszor kevés az anyaguk, külföldi újságoktól vesznek át cikkeket, persze egy magyar lakberendezési újságnak jó, hogy ha bemutatja a külföldi trendeket, de azért  a magyar viszonyokat is meg kell mutatni. Nagyon megörült, hogy van olyan lakberendező Magyarországon aki egyben fotósként úgymond átlagos, elérhető, szépen megtervezett lakásokat tud kompletten bemutatni. Kevés van ilyen, mert általában az van, hogy a luxuskivitel és azt nem feltétlenül akarják megmutatni, max. kívülről., vagy ha belülről, akkor is csak félve.

 

 DSC 2020


V: Érthető okokból….


Zs: Hát igen, név, cím soha nem kerülhet kép mellé.


V: Az elején beszéltünk arról, hogy a fotózás neked egy másodvonulat ami a szakmád mellé most nagyon jól társult, használhatjuk azt a csúnya kifejezést, hogy megélhetési fotós is lettél így?


Zs: Ha belegondolok, hogy most egy lakás befotózását külsősre kellene bízni, ami alaphangon is min.60.000,  akkor használd nyugodtan.


V: Hogyan képzeled el a jövőt, hova tud még ez fejlődni, megmarad a styling, a lakberendezés, meglesz a műterem, fotóstárs?


Zs: Nemrégiben részt vettem egy motiváló tanfolyamon, (hiszem, hogy az embernek néha a lelkét is motiválni kell) ahol azt mondták, ne akarjál a legjobb lenni, bármit csinálhatsz, csak szeresd, amit csinálsz és a hangsúly itt a szeresd szón van. Maximalista vagyok, soha nem érem be a csak jóval, még jobb kell, mindig keresem  a hibát, mindennek tökéletesnek kell lennie most ezt próbálom egy kicsit elengedni és élvezni amit csinálok a lakberendezésben, a home staging-ben és a fotózásban is. Ezért is gondolom, hogy igen, meglesz a műterem, fotóstárs, nagyobb tervezőiroda Az én szakmámban a tárgyaknak nagyon nagy jelentőségük van, akár magukban, akár egy-egy képen, egy váza, egy festmény, egy virág stb. szépen megvilágítva, designolva.  Nézegetem sokszor a hazai kínálatokat, most nem a Kika, Ikea vonulatra gondolok, hanem a kisebb szaküzletek kínálataira, vagy az van, hogy külföldről hoznak be egy profi katalógust, vagy pedig ott bénáznak a telefonjaikkal, nem úgy fotózzák be az egyébként minőségi tárgyaikat, nem úgy rakják össze, hogy az stílusos legyen. Azt gondolom, hogy itt azért van egy olyan piaci rés, ahova esetleg be lehet törni.

DSC 5679b


V: Jól gondolod, én is úgy veszem észre, hogy elindult egy komoly változás az ugyan már, majd pont fizetek azért, hogy ezt a vázát nekem lefotózzák a weboldalamra, itt a jó kis telefonom, jó lesz ez így is, vagy, hogy igenis minőséget árulok, akkor a fotó is minőségi legyen róla. Egyre többen jönnek hozzánk is a műterembe katalógust fotózni, akár divat, akár tárgyfotót.


Mindenkitől megkérdezem, van e olyan története, amit szívesen megosztana az olvasókkal?


Zs:  Mint tudjuk, sok-sok fotótéma hosszú, alapos és hozzáértő előkészítést igényel, nincs ez másképp az enteriőrökkel, lakásbelsőkkel sem. Hiszen mindaz, ami életszerű és természetes a hétköznapokban, nem mutat jól fotón és akár még rendetlennek is tűnik. Ennek kapcsán jutott eszembe egy helyes-vicces valós kis történet, családi szitu: A párommal mindketten szeretjük a rendet, de nyilván ahol az ember a mindennapi életét éli, nincs mindig tökéletes rend, - ilyenkor azt szoktam mondani viccesen, hogy "gyertek lányok, rendrakás, de olyan legyen ám, mintha most jönne a fotós egy lakberendezési magazintól!! "
Nos, most már az van, hogy ha buli van nálunk, utána tényleg rendet kell rakni, mert nem jön, hanem már ott van a lakberendezési magazin fotósa.  

V: Nagyon köszönöm, hogy eljöttél,  nekem és az oktatóknak mindig hatalmas öröm, amikor látjuk, hogy tanítványaink sikeresek és hasznosítani tudják, amit tanultak.

 

Eperjesi Zsuzsanna profilképét Nerpel Nikoletta készítette

Itt és most tudsz jelentkezni az ETRC - Kamionversenyre :)

Már csak szombatra van hely!
A részvételi díj 20.000,-Ft/nap
Csoportlétszám: Max. 6 fő/nap
A jelentkezőknek a verseny előtti napokban tudom kiküldeni a teljes időtervet.


Jelentkezz most!

Vezetéknév:*
Keresztnév:*
E-mail cím:*
E-mail cím újra:*
Telefonszám:*
Fényképezőgépem:*
Számlázási név és cím:
Melyik napon vennél részt?: Szeptember 5. szombat
Megjegyzés:

 

 

Tájékoztatás: ez a megrendelés elektronikus úton megkötött szerződésnek minősül, és fizetési kötelezettséget von maga után, amelyre az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény 5. és 6. §-ában foglaltak megfelelően irányadóak. A szerződés a távollevők között kötött szerződésekről szóló 1999. (II.5.) Kormányrendelet hatálya alá tartozik, amely szerint elektronikus megrendelés esetén a megrendelő 8 napon belül indoklás nélkül elállhat a szerződéstől. A szerződéstől való elállás esetén kérünk egy lemondó nyilatkozatot, egy rövid e-mailben. Köszönjük!

 


Fotósiskola Kft.
www.fotosiskola.hu


Célunk olyan iskolarendszeren kívüli, fotós tanfolyamok szervezése felnőttek részére, melyek a használható és piacképes tudás átadására fókuszálnak, annak érdekében, hogy a tanfolyami résztvevők elhelyezkedését, munkavállalási lehetőségeit és szakmai hozzáértését támogassuk. Küldetésünknek tekintjük a minőségi felnőttképzés megvalósítását és folyamatos fejlesztését.

Célunk, hogy szakmai megoldásaink és a képzés technikai színvonala jövőbemutató megoldásokat biztosítson, így a legmodernebb eszközöket, trendeket, vállalkozói lehetőségeket is megtapasztalják a képzésben résztvevők. Képzési programjainkat rendszeresen fejlesztjük figyelembe véve nem csak a gazdasági és technológiai környezet változásait, de a társadalmi és vevői igényeket is.  

Nagy hangsúlyt fektetünk a pontos és megbízható teljesítésre, a képzést támogató szolgáltatásaink elérhetőségére és a teljes körű, precíz kommunikációra, tájékoztatásra.

Fontosnak tartjuk, hogy oktatóink szakmailag felkészültek, módszertanilag naprakészek és hozzáállásukban empatikusak, megbízhatóak. Nyomon követjük tanulóink eredményeit, az eredményeket folyamatos kiértékeljük és a képzési folyamatba visszacsatoljuk.      

Tevékenységünket az aktuális felnőttképzési törvény és a vonatkozó rendeletek szabályozása szerint, ill. a környezeti hatásoknak, Európai Uniós irányelveknek való folyamatos megfeleléssel, valamint a változtatásokra való rugalmas reagálással végezzük.     

Intézményünk vezetősége, valamennyi munkatársa és oktatója elkötelezett a minőségi felnőttoktatás és képzésfejlesztés iránt, ezért a társaság gondot fordít a munkatársak folyamatos tájékoztatására, személyes kompetenciáik és minőségszemléletük fejlesztésére, továbbá képzési folyamatunk állandó javítására.  

Weboldlunk cookie-kat (sütiket) használ, a felhasználói élmény növelése érdekében. A sütikről és a teljes adatvédelmi nyilatkozatunkról itt olvashat bővebben: Az Ön személyes adatainak védelme.

Honlapunk tovább böngészésével elfogadja ezek használatát.