• kep alap gepvaz 2
  • hetvegi tanfolyam montazs
  • 904360 10202621622679809 425143437 o
  • targyfoto reklamkep
  • 10plusz1 montazs 02
  • babafoto reklamkep
  • Kezdő fotótanfolyam - Fényképezőgép használati képzés
  • Hétvégi fotótanfolyam
  • Fotótanfolyam - Digitális Fotósuli "nem csak" kezdőknek
  • Tárgy és reklámfotó tanfolyam
  • "10+1 műtermi világítás" workshop
  • Baba és családi műtermi fotózás workshop


V: Örülök, hogy el tudtál jönni, mióta végeztél nálunk, nem is találkoztunk, csak telefonon beszélünk néha. Te egy fiatal végzettünk vagy, - 2010-ben jártál hozzánk - és az azóta eltelt „viszonylag”rövid idő alatt nagy lendületet vett a fotós karriered, bár még nem teljes hivatásosként dolgozol. Tudom, hogy nem szeretsz a civil életedről beszélni de egy pár szót mondanál azért magadról?


ZS: Egy vidéki srác vagyok, most már Pesten élek, de még ide az iskolába is vidékről jártam fel, műszaki területről jövök, biztonság technikai rendszerekkel foglalkozom.
 

V: Mikor kezdődött a fotós szerelem?

ZS: Most mondhatnám azt, hogy már gyerekkoromban, a Smena gépemmel, de azért ez így nem igaz. 2004-ben vettem az első gépem, egy Canon A75 -öt, a Köztársasági Őrezrednél dolgoztam , - ami már sajnos nem is létezik – itt volt egy ún. dokumentációs osztály, ahol a különböző delegációk eseményeit fotózták, videózták.

Az ottani öreg fotósokkal jóba voltam, sokat jártam le hozzájuk, mutogatták a régi filmes gépeiken, hogy mit hogyan lehet csinálni, én meg próbáltam a kis A75-ön lemodellezni. Nagyon gyorsan megjelent a korlátja a kompakt gépeknek, mivel próbáltam manuál üzemmódba dolgozni, de nagyon bonyolult volt menüből állítgatni az F értéket a zársebességet. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy valami komolyabb gép után kell néznem.


V: Gondolom itt jött az örök kérdés, Canon vagy Nikon?


ZS: Töredelmesen bevallom, átmentem a konkurenciához és vettem kitben egy Nikon D50-t. Igazából már nem is használtam az automata módot, élveztem, hogy amit elmondtak nekem az öregek és amit én utána olvasgatva tanultam, tudtam használni.


V: Ekkor még mindig csak hobby volt?


ZS: Abszolút csak a magam szórakoztatására fotózgattam. Figyelemmel kísértem azonban más fotósokat és egyre jobban tetszett egy-kettő munkája.

V: Térjünk vissza egy kicsit a gépekre, én úgy emlékszem, Canonnal jártál hozzánk, de olyanra is emlékszem, mikor mindkét márka volt nálad egy-egy gyakorlaton.

ZS: Igen, ennek az a története, hogy időközben munkahelyet váltottam, ahol a fotózás a munkám része lett és itt Canon gépeket használtunk, nagyon megszerettem és visszatértem a márkához, de a munkán kívül azért továbbra is a Nikont használtam. Most így visszagondolva, amikor az első gépemet vettem, a NikonD50 és a Canon 300d-je között vacilláltam, és megmondom őszintén, egyetlen dolog miatt döntöttem a Nikon mellett, - tehát semmilyen technikai paraméter nem befolyásolta a döntésemet -, egyszerűen kényelmesebb volt a kezemben.


V: Ez egy állandó harc, Canon vagy Nikon és én a mai napig meglepődök, - minden csoportunkban nagyjából fele-fele arányban vannak - milyen elszántan védik a saját márkájukat.

ZS: Én használtam, ill. használom párhuzamosan is mind a kettőt, így láttam az előnyüket, hátrányukat és mindig megmosolyogtat, amikor olvasom a fórumokon a vérre menő vitákat.

V: Teljesen mindegy, lehet a világ legjobb gépe a kezedben, ha gőzöd nincs hozzá.


ZS: Akár gépet, akár objektívet akarsz venni, nagyon száraz technikai leírások alapján kell megpróbálnod dönteni. Az, hogy valóban érdemes volt ennyit rákölteni, úgyis csak használat közben derül ki.

V: A „régi öregekről” beszéltél, akik sokat segítettek, az ő hatásukra maradt a téma is?

ZS: Lehetséges, hogy innen jön a vonal, hogy inkább a dokumentarista fotózást szeretem, bár valószínűleg az is közrejátszik ebben, hogy én egy kicsit nehezebben teremtek kontaktust a modellel. Erre nagyon jó példa, a múltkor egy interjún én voltam a fotós, a beszélgetés alapján, a mozdulatokból, reakciókból próbáltam elkapni az interjúalany személyiségét. Ez így nagyon jól működött, nem nekem kellett beszéltetni, inspirálni, ezt megtette helyettem a riporter, nekem tényleg „csak” el kellett kapni a pillanatot.

V: Amikor készültem erre a beszélgetésre, nézegettem a fotóidat, hát kérem, van itt azért minden, koncert, színház, tánc, esküvő, városfotó és még sorolhatnám.

Zs: Igen, mondhatni mindenevő vagyok. Alapvetően van bennem egy kettősség, szeretem a dinamikus, pörgős dolgokat, de nagyon szívesen elpepecselek egy tárgyfotóval, vagy egy éjszakai városképpel, akkor a nyugalmat élvezem, míg egy sport- vagy koncert fotózáson a nyüzsgést imádom.


V: A koncertfotózásokra a munkád alapján jutottál ki, vagy ez egy teljesen külön vonal?


ZS. Abszolút különálló a munkámtól, mondhatni egy szerencsés véletlennek köszönhetem. Az előző párom, - akit sikerült megfertőznöm a fotózás szeretetével –  elsősorban gyerekfotókat készített. Egy alkalommal a ROAD együttes frontemberének a gyerekét fotózta, - a feleség készíttette a képeket meglepetésnek, apának - és ezek a képek nagyon megtetszettek az együttes tagjainak is, olyannyira, hogy az új albumuknak a képanyagát vele akarták megfotóztatni.

Ő azonban éppen babát várt, már nem tudta elvállalni és engem ajánlott. Akkor még nagyon gyerekcipőben járt az a kis stúdió, amit építgettünk, konkrétan a nappaliban volt egy mobil háttértartó és két Villanj körte vakuval fotóztam meg a képeket.

V : Ez az igazi kihívás, csoda műteremben nem nehéz jó képeket csinálni, bár halkan megjegyzem, van, aki ott sem tud.

Zs: Az Emberteremtő c. albumuk belső borítójára, később poszterekre, pólókra kerültek a képek, a turnébusz is ezzel lett lematricázva, mondhatni ebből a csekély költségvetésből elég sikeres képeket sikerült összehozni. Nekem megint csak az bizonyosodott be, hogy nem minden a szuper technika.

V: Azóta is Te csinálod a képeiket?

ZS: Őszintén szólva én a fotózás előtt nem ismertem az együttest, pedig akkor már futott nekik a szekér. Ebben a műfajban, ha úgy vesszük, hogy a Tankcsapda az első, ők rögtön ott vannak mögöttük.  Ez a zenei vonulat közel áll hozzám, így megkérdeztem, mehetnék-e velük a koncertekre. Az első ilyen koncertfotózásom, amire elkísértem őket a verpeléti bor-rock fesztivál volt. Nagyon látványos volt a koncert, tűzzel, nagyon jó fényeffektekkel, az itt készült képeim be is kerültek egy magazinba. Nagyon jó kapcsolatba kerültünk egymással, hol ők hívtak, hol én mentem, így aztán a következő évet gyakorlatilag végig koncerteztem velük. Ebben volt saját szervezésű és különböző fesztiválokon való fellépés, szinte az egész ország területén. Főleg a ROAD – ról készítettem fotókat, persze soha nem csak pont a fellépésre érkeztünk, így a többi előadóról is csináltam képeket. A teljesség igénye nélkül sikerült lencsevégre kapnom Deák Bill Gyulát, a Depressziót, a Subscribe-ot, az AB/CD együttest….


V: Ez már elég komoly képanyag lehet.

Zs: Nem kevés, az biztos. Elérkezett a következő lemezbemutató és felkértek a belső borító fotózására. Az együttesnek volt egy koncepciója a külső borítót illetően, - arra nem egy fotót gondoltak-, a belsőre az én koncert képeim és „életképek”, - ahogy próbálnak a stúdiójukban - kerültek volna. És itt jön az én sikerélményem, annyira jók lettek a képek, hogy elvetették az eredeti terveket és az én egyik fotóm lett a lemezborító is, úgyhogy most már egy külső borítóval is büszkélkedhetek!
!

Hát így indult a koncertfotós vonalam.

V: Sportfotós képedet is sokat látok, csak azt ne mond, hogy ott is a szerencsés véletlen játszott a kezedre!

ZS: Pedig így van. Még Gyöngyösön laktam és egy ottani barátomnak a fia gokartozott. Egy alkalommal megkérdezte, nincs e kedvem kimenni, fotózni a gyereket.


 Persze, hogy volt, jártam ki rendszeresen, természetesen nem csak őt fotóztam, mindenkinek nagyon tetszettek a képek. Egy idő után a barátom fia komoly sikereket kezdett elérni az autósportban és a Formula magazinnak adott interjút, ahova engem kért fel fotósnak. Ezek a képek aztán nyomtatásban és a magazin internetes oldalán is megjelentek. Ezen felbuzdulva egy idő után megpróbáltam üzleti útra terelni a dolgokat, de nem mondhatnám, hogy sikeresen, így ezek a képek is inkább csak a portfóliómat bővítették. Az én elismerésem egyelőre inkább szakmai és erkölcsi alapokon nyugszik.


V: Közhely lenne azt mondani, hogy ez többet ér, mint a pénz. A következő kérdésem már eleve úgy teszem fel, milyen szerencsés véletlennek köszönhetők a táncos képeid?

ZS: Jókor voltam, jó helyen….

V: Rögtön gondoltam!

ZS: Ez is még Gyöngyöshöz kötődik. Ehhez tudni kell, hogy Gyöngyösön minden évben rendeznek egy tánc és folklór fesztivált. A művelődési házban volt egy barátnőm, akit megkértem, szerezzen nekem belépőt. Szerzett is, én meg elkattintgattam ott egy pár napig.  Ennek a fesztiválnak meg volt a hivatalos fotósa, de valamiért nem voltak megelégedve vele és a következőre másik fotóst kerestek. A barátnőm rögtön beajánlott engem, kértek be referenciaképeket, én meg ugye pont az előző fesztiválról tudtam nekik mutatni képanyagot, ami nagy sikert aratott. Hát így lettem én a XII. Gyöngy Nemzetközi Folklórfesztivál hivatalos fotósa.



V: Egyedül voltál?

Zs: Azt tudni kell, hogy egy ilyen fesztiválnak nagyon alacsony a költségvetése, szinte csak barterszerződések vannak. Mikor megpendítettem, hogy ehhez legalább két-három ember kellene, azt a választ kaptam, hogy örülünk, ha legalább téged ki tudunk fizetni. Egy hét megállás nélküli munka kezdődött. Itt nem csak arról volt szó, hogy az esti táncszínházat kellett fotózni. A fesztiválra érkező csapatokat délelőtt viszik mindenfele, strandra, bobozni, borkóstolásra stb., mindenhova menni kell velük, utána este a fellépés, ami után még egy kis táncház a közönséggel, majd szóltak, hogy a koleszban  - ahol elszállásolták őket -, még egy kis ismerkedési est is van, menjek már át egy-két „bulifotó” erejéig. Egy hétig reggel 9-től általában éjfélig, így ment mindennap, akkor volt vadonatúj az 5D-m, a fesztivál végére 10000-et lőttem vele.


V: Legalább alaposan megismerted a gépet…

Zs: Az biztos, egyébként itt váltottam először át a munkán kívül Canonra. A Nikon D80-om csereérett lett, (most már 40000 körül jár kattintás számban) őszintén szólva, a Nikon felszerelései kicsit drágábbak is, a baráti körömben is több a Canonos, akiktől néha kölcsönkérhetek ezt-azt, ezért döntöttem a Canon mellett.

V: Említetted, hogy próbáltad üzleti útra terelni a fotózásokat, tervezed, hogy csúnya szóval éljek, te is megélhetési fotós leszel, vagy marad hobbynak, illetve ilyen alkalmi munkáknak?


ZS: Divatos manapság azt mondani, hogy Magyarországon – több más mellett – nem megy a fotózás. Nem tudom, világviszonylatban hogy áll a dolog, de van ismerősöm, aki kiment Angliába, nem könnyű érvényesülni ott sem. Próbálkozom én, de nem egyszerű, válság van, az embereknek most nem az az első, hogy fotózásokat fizessenek. Ráadásul, én nem is a manapság divatos területet céloztam meg, az első számú profilom nem a baba meg az esküvőfotó, amibe - még úgymond - van pénz. Ezek az együttes fotózások is mindig úgy kezdődnek, felhívnak, készül az új lemez, kellenének fotók, de a pénz a legkevesebb. Természetesen megyek és csinálom, de erre alapozni nem lehet.



V: Sokszor keresnek meg volt tanítványok, amikor fizetős munkát kapnak, hogy most akkor mi az, amit kérhetnek érte? Én azt szoktam mondani, te nem kevés pénzt, időt fektettél a tanulásba, tudod, hogy amit kiadsz a kezedből minőség, tehát ára van. Annak nincs értelme, - amit egyre inkább tapasztalok – hogy olyan árakon vállalnak el munkákat, ami még a költségeket is alig fedezi, ennek hozadéka pedig a minőség romlása. Tehát vagy megfizetnek, vagy azt mondod, - főleg a kezdeteknél -, hogy akkor belefér egy-két ingyen munka, mert ezzel is növeled a portfóliódat, de soha ne add magad áron alul még ismerősnek sem. Ne úgy adják át a nevedet, hogy nézd, milyen jó képeket csinál és szinte ingyen, mert ebből aztán többet nem lépsz ki.


Zs: Én is ezen az állásponton vagyok. Mondok egy árat és azt elfogadják, vagy én is elmegyek néha ingyen, de alkudozni nem fogok. Mostanra eljutottam arra a szintre, hogy összeválogattam egy anyagot, megvan a portfólióm, már nem „kaparok”, hogy mindig, mindenhol ott legyek, most, ha mondhatjuk úgy kivárok és ez be is jött.

Példa erre a ROAD együttest, amikor konkrét munkáról volt szó, akkor ők kerestek meg engem. Tegyük hozzá, nem kevés energiát fektettem bele, hogy ez így legyen. Jóba vagyok a rajongókkal, beszélgetek velük, ők csak azt látják, milyen jó buli, de jó neked, ott vagy velük, köztük. Csak az a különbség, hogy a koncert kifele szól az embereknek, én a színpadon igazából csak  a hozzám közelebbi hangfalakból hallom a zenét, miközben százfelé kell figyelnem. Egyszer egy úgymond tét nélküli koncertfotózás előtt iszogattunk rendesen, majd a koncerten lőttem a képeket, akkor, ott, úgy tűnt nagyon jók, másnap tiszta fejjel  megnéztem, te jó isten, se élesség, se kompozíció. Azóta én tartom magam ahhoz, hogy ez elsősorban munka nekem, utána szórakozhatunk. Bármennyire hihetetlen, ez vonatkozik az együttes tagjaira is, nekik is csak a koncert után jöhet az ereszd el a hajamat.



Érdekes világ és az is érdekes, hogy mit lát ebből a közönség és mi az, ami mögötte van.

V: Kanyarodjunk vissza egy kicsit. Említetted, hogy két villanj körtével indultál neki a műtermi világnak, azóta sikerült fejleszteni, egyáltalán foglalkozol műtermi fotózással?

ZS: Vannak próbálkozásaim ezen a téren is. Még Gyöngyösön alakítottunk ki egy kis stúdiót a volt párommal, de az kifejezetten gyerekfotózásra lett kitalálva, de ugye a mi útjaink szétváltak, én jöttem, a műterem maradt. Az az igazság, hogy a mostani lakásomon nincs helyem. Van azonban egy nagyon jó kis fotóscsapat akikkel még a fotó iskolában jöttünk össze. Ebből, a kis csapatból, a Tamás barátommal, még komolyabban gondoltuk a fotózást és mivel neki volt tőkéje és helye is, így szép apránként felépítettünk egy kis stúdiót . Mivel ő nagyon elfoglalt, a hétvégéje pedig a családé, ezért kineveztünk egy napot, a szerdát, amikor a stúdió fotózást gyakoroljuk.

Mivel alapvetően ez sem üzleti, inkább tanulási céllal alakult, modelleket TFCD alapon szerzünk, illetve kis csapatunkban van egy lány, aki modellt áll néha. Bevallom, ezt sokkal jobban szeretem, mert ilyenkor nincs igazán tétje a fotózásnak, nincs az a kényszer, hogy mindenképpen képet kell prezentálni, kötetlenebb az egész, utána nem hívogat napjába háromszor, hogy kész vannak-e már a képek. Tudtunk gyakorolni, világításokat próbálgatni.



V: Én úgy emlékszem, hogy először tárgyfotóra jelentkeztél hozzánk, ami egy haladó képzés és utána jöttél alaptanfolyamra, amin nagyon csodálkoztam, hiszen a te esetedben az alapok már megvoltak.

ZS: Én majdnem mindent autodidakta módon tanultam a fotózásról, rengeteg könyvet elolvastam, - legtöbbje iszonyat száraz anyag – a fejemben már megvolt minden. A tárgyfotót azért választottam, mert egy nagyon jó ár-érték arányú képzésnek tartottam és ami nem mellékes, három napos képzés volt. Az ott tanultak és a már meglévő tudás azonban egyre jobban kavargott a fejemben, muszáj volt egy rendszerbe foglalni, nos, ezért kellett nekem az alaptanfolyam.

V: Tudod, hányan jönnek ide, hogy én már x éve fotózom, még filmes géppel kezdtem és amikor kérdezem, hogy miért jött, pont ezt mondja, hogy egy rendszerbe szeretné foglalni amit tud. Az alapok megvannak, csak tudatossá kell tenni a használatukat. De azért megjegyzem, eddig mindenkinek tudtunk újat mutatni.


Zs: Ebben biztos vagyok. Ez a két tanfolyam, én úgy érzem a kezembe adott mindent. Alapvetően azon az állásponton vagyok – és most nem az iskola ellen beszélek – hogy innentől gyakorlással fejleszthető a tudás.

A stúdióban elkövetett munkáim, bármilyen hihetetlen a tárgyfotón tanultakon alapszanak. A világítás az világítás, akár tárgyról akár emberről beszélünk. Most is kapom folyamatosan a hírleveleiteket, a sportfotóval kacérkodom is, biztos vagyok benne, hogy ott is sok újat tudnátok mutatni, de amiért jönnék, az az a plusz, hogy általatok olyan helyekre, rendezvényekre is bejuthatok, ahova egyébként nem.

 

V: A sportfotós akkreditáció nem egyszerű kérdés, még nekünk sem, pedig akkreditált képzés vagyunk, tudod, mint a lottó reklámban, mennyi?!, mikor közlöm, hogy 12 főre kérem.

A beszélgetés vége felé szoktam megkérdezni, mit érzel az eddigi legnagyobb sikerednek a fotós életedben, legyen ez egy díj, egy kép, vagy akár csak egy érzés, mi az, amit kiemelnél?

ZS: A ROAD-al kapcsolatos munkáimat mindenképpen, őáltaluk elég nagy sajtó nyilvánosságot is kaptam, ezt egyértelmű sikernek tartom. A másik, van egy barátom, aki egy internetes újságnak dolgozik, és ha valamiért nem tudja elvállalni a munkát, átadja nekem. Ez azt jelenti, megbízik bennem, hiszen azzal, hogy átadja a munkát, felelősséget is vállal értem, ez nagy elismerés számomra. Szintén elismerésnek érzem, hogy megkerestél, hogy interjút készíts velem, hisz előttem sokkal jelentősebb sikereket elért fotósokkal készítettél riportot. Amit még megemlítenék, hogy már felismerik a képeimet.

V: Szerintem ez a legnagyobb elismerés, amit egy fotós kaphat, stílusod van, ezt pedig tanulni nem lehet.
Így utolsó kérdésnek, mik a terveid a fotós jövődet illetően? Van konkrét célod, vagy megy minden a maga útján.


ZS: Fotós jövőm? Jó lenne egyszer ebből megélni. Elmozdultam az esküvő fotózás irányába, a volt párommal együtt dolgozunk. Meg kell mondanom, a legnehezebb területnek tartom, egyszeri és megismételhetetlen pillanatokat kell megörökíteni és valljuk be, talán erre szánják a legkevesebb pénzt az esküvői büdzséből.


V. Vagy úgy vannak vele, úgyis annyian fotóznak, biztos lesz kép, bőven, max. megkérnek egy barátot, hogy a konkrét (pl. gyűrűhúzás) helyzeteket feltétlen fotózza.


ZS: Legtöbben azzal jönnek, ó hát csak pár kép kéne! Igen, de nekem azért a pár képért is oda kell mennem, végig maradnom, utómunkáznom. Én sem vagyok híve – ami egyébként szerintem a fotósok hibája – hogy több száz, néha akár ezer képet is odaadnak a megrendelőnek, holott 100 alatt bőven meg lehet oldani, hogy minden meg legyen örökítve és az tökéletes legyen.



V: Őszintén ki fog végig nézni több száz képet egy esküvőről, amiből talán tíz
érdekes? Nem mennyiség, minőség kell, ez az, amit sokan nem értenek meg.


ZS: Amit még nagyon szeretek, az ún. hangulatképek. Én nem vagyok az a fotós, akinek mindig lóg a vállán gép, - ezért sokszor le is maradok egy –egy pillanatról - de hozzáteszem ez tudat alatt egyfajta védekezés is lehet, biztos sokszor elkésnék a melóból, mert ha egyszer leállok fotózni… Én akkor megyek, amikor úgy érzem, hogy most fotózni akarok.


Visszatérve, tényleg jó lenne ebből megélni, ugyanakkor bennem van a félelem, hogy akkor eladom a lelkem az ördögnek. Most nagy előnyöm, hogy megválogathatom, mit vállalok el, akkor fotózom, amikor kedvem van, amit, ha konkrétan csak ez a jövedelmem lenne, természetesen nem tehetnék meg. Nem tartom magam fotóművésznek, de nem akarom elveszteni azt, ami miatt most már megismerik a képeimet. Nagyon sok hírportál fotóit nézegetem és nem akarok elgépiesedni, amit nagyon sokszor látok a riport fotókon. Ott volt, lefotózta, ennyi, lelketlenek a képek.

V: Sajnos legtöbbször megkapják, mik az elvárt képek, amiért fizetnek, azokat megfotózzák, kész, ezért fizetnek.

ZS: Én ahhoz a táborhoz szeretnék majd egyszer tartozni, akik nem csak gépiesen dolgoznak. Koncertre is úgy megyek, hogy tudom, mi az, ami feltétlen meg kell legyen, utána meg el kezdek próbálkozni. Az együttes megkapja az elvárt képeket és megkapják a „művészkedőseket” is és meg kell mondjam az utóbbira mindig jobban jönnek a lájkok.

V: Azt hiszem ebbe a mondatba minden benne volt, én megköszönöm, hogy eljöttél, jót beszélgettünk és biztos vagyok benne, hogy a lelked a helyén marad!

Zs: Köszönöm én is.


Bernáth Zsolt elérhetősége http://www.facebook.com/BernathPhotography



 

Kedves érdeklődőnk!

Itt kérhetsz bővebb információt, tematikát a hétvégi intenzív fotótanfolyamunkról.

Az alábbi adatlap kitöltése után a megadott e-mailcímre azonnal elküldjük számodra a kért információkat.

 

Vezetéknév:*
Keresztnév:*
E-mail cím:*
E-mail cím újra:*
Telefonszám:
Küldjetek információt az induló kurzusokról:* IGEN
NEM
Elolvastam és elfogadom az adatvédelmi tájékoztatóban foglaltakat:* IGEN
Megjegyzés:
Adatkezelés nyilvántartási szám: NAIH-63547/2013

 

// ]]>

Kedves érdeklődőnk!


Az alábbi adatlap kitöltésével tudsz bővebb információt, tematikát kérni a tanfolyamunkról!
A lentebb megadott e-mailcímmre elküldjük a tájékoztató levelet néhány percen belül.

Adatkezelés nyilvántartási szám: NAIH-63547/2013


Vezetéknév:*
Keresztnév:*
E-mail cím:*
E-mail cím újra:*
Telefonszám:
Küldjetek információt az induló kurzusokról:* IGEN
NEM
Elolvastam és elfogadom az adatvédelmi tájékoztatóban foglaltakat.:* igen
Megjegyzés:

 

Hétvégi fotótanfolyamunk kétszer hat hét alatt vezet be a fotózás világába. A fotóoktatás alatt megismerkedsz majd a fényképezőgéped működésével felépítésével, a kompozíciós szabályokkal, képszerkesztéssel. Ma már elengedhetetlen, hogy a képi utómunkát is ismerd és tudd alkalmazni, ezért ezzel is hangsúlyosan foglalkozunk. De érteni fogsz a rendezvények, családi események megörökítéséhez is, miután elsajátítottad a rendszervakuk használatát. Sokan keresnek meg azzal, hogy saját terméket szeretne lefotózni és webshopon keresztül értékesíteni, így hát a tárgyfotó is bekerült a fotóstananyagba. De nem feledkeztünk el arról sem, hogy sokat utazó tanítványaink varázslatos képeken szeretnék megörökíteni azt a világot amit látnak :)

A következő hétvégi fotótanfolyam időpont:

2019. szeptember 7. (szombat) 9:00 Már lehet jelentkezni!

A képzés ára: 60.000.-Ft

Az itt szerzett kompetenciákat be tudjuk számítani a Fotográfus és fotótermék-kereskedő OKJ azonosító: 54 810 01 képzésbe!

 

 

Két modult terveztünk, így ha az első hat alkalom után kedvet kaptál, várunk a hétvégi fotótanfolyam II. képzésünkre is :)

tematika-gomb

 


Fotó Art Fotósiskola Munka-Jegyzetfüzet

Mitől lesz ez a hétvégi fotós tanfolyam ilyen hatékony?

Évtizedes oktatói tapasztalatokra építve elkészítettünk neked egy több mint 120 oldalas Munka-Jegyzetfüzetet, hogy hatékonyabb legyen a tanulás.

Kinek ajánljuk ezt a hétvégi fotótanfolyamot?

- Annak, aki nem ér rá hétköznap
- Annak, aki messziről érkezik és mivel egy napon van az elmélet és a gyakorlat, sok időt és pénzt spórolhat
- Annak, aki nem szeretne hónapokig tanfolyamra járni

- Annak, aki csak a számára legfontosabbakat szeretné megtanulni

 

 

5-jotanacs

 

 

 

A fenti galériában szereplő képeket tanulóink készítették, a fotótanfolyam ideje alatt.

 


 

ajandek gomb

 Jelentkezz most!

Vezetéknév: *  
Keresztnév: *  
E-mail cím újra: *  
E-mail cím: *  
Telefonszám: *  
Számlázási név és cím: *  
Fényképezőgépem: *  
Elolvastam és elfogadom az adatvédelmi tájékoztatóban foglaltakat: * IGEN
Megjegyzés:  

Tájékoztatás: ez a megrendelés elektronikus úton megkötött szerződésnek minősül, és fizetési kötelezettséget von maga után, amelyre az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 45/2014. (II. 26.) Korm. rendeletben foglaltak megfelelően irányadóak. A szerződés a távollevők között kötött szerződésekről szóló kormányrendelet hatálya alá tartozik, amely szerint elektronikus megrendelés esetén a megrendelő 15 napon belül indoklás nélkül elállhat a szerződéstől. A szerződéstől való elállás esetén kérünk egy lemondó nyilatkozatot, egy rövid e-mailben. Köszönjük! 

 

 

Kedves érdeklődőnk!

 

Itt kérhetsz bővebb információt, tematikát a Baba - gyerek - családfotó workshop-ról.

Az alábbi adatlap kitöltése után a megadott e-mail címre azonnal elküldjük számodra a kért információkat.

 

Vezetéknév: *  
Keresztnév: *  
E-mail cím: *  
E-mail cím újra: *  
Küldjetek információt az induló kurzusokról: * IGEN
NEM
Elolvastam és elfogadom az adatvédelmi tájékoztatóban foglaltakat: * IGEN
Megjegyzés:  

Adatkezelés nyilvántartási szám: NAIH-63547/2013

 

Weboldlunk cookie-kat (sütiket) használ, a felhasználói élmény növelése érdekében. A sütikről és a teljes adatvédelmi nyilatkozatunkról itt olvashat bővebben: Az Ön személyes adatainak védelme.

Honlapunk tovább böngészésével elfogadja ezek használatát.