• kep alap gepvaz 2
  • hetvegi tanfolyam montazs
  • 904360 10202621622679809 425143437 o
  • targyfoto reklamkep
  • 10plusz1 montazs 02
  • babafoto reklamkep
  • Kezdő fotótanfolyam - Fényképezőgép használati képzés
  • Hétvégi fotótanfolyam
  • Fotótanfolyam - Digitális Fotósuli "nem csak" kezdőknek
  • Tárgy és reklámfotó tanfolyam
  • "10+1 műtermi világítás" workshop
  • Baba és családi műtermi fotózás workshop

Interjú Kaiser Erikával

 

V: Kezdhetjük - ha egyáltalán volt ilyen - a fotózás előtti életeddel?
E: Én későn kezdtem, a fotózást, amit egyébként nagyon bánok. Nem születtem fotós családba, de még művészvonalon sincs senki nálunk, akire azt mondhatnám, hogy inspirálóan hatott volna rám. Nem túlzok, a nagybátyámnak volt egy fényképezőgépe, ő csinált képeket a családi rendezvényeken, ahol én mindig nagyon utáltam, hogy fotóznak.

V: Pedig én azt hittem, hogy fényképezőgéppel a kezedben születtél…
A fotót a Fotó Art Fotósiskola tanulója Kaiser Erika készítetteE: Egy számítástechnikai cégnél dolgoztam, ahol számítógépeket adtam el, ami így elmondva nem túl izgalmas. Itt kezdődött egy kis grafikai vonal, hirdetéseket kellett készíteni a gépek eladásához, ehhez le kellett fotózni a terméket, ami egy kis kompakt géppel történt. Ez úgy 7-8 évvel ezelőtt volt és egyszer csak elkezdtem gondolkodni, hogy milyen jó lenne nekem is egy ilyen kis kompakt. De ez volt az az időszak, amikor szinte naponta hoztak ki újabb és újabb modelleket, mire eldöntöttem, hogy na, ez jó lesz, addigra már ott volt egy jobb, nagyobb, okosabb. És akkor megjelent a Canonnak nagyjából az első DSLR-je a 300D, amibe beleszerettem, elkezdtem gyűjteni és megvettem. Tehát átugrottam a kompakt kérdést, egyből DSLR-el kezdtem. Minden tanulás nélkül, jöttem, mentem, nyomkodtam a gombot és nagyon örültem. Pár héttel a gép megvétele után - még csak a kis zöld kockán használtam, na jó, talán P-n - kijutottam Párizsba és ott fotózgattam. És még most visszanézve is, tök vállalható képeket csináltam, a kis kit objektívvel, állvánnyal.

V: …. amibe kapaszkodni kellett, mert elfújta a szél.
E: Igen, de ezek olyan szép emlékek. És szép lassan elkezdődött, ahogy szerintem minden kezdő fotósnál, hogy most akkor jó lenne egy nagyobb objektív, de milyen? Egyre több helyről hallottam a királyréti fotós hétvégéről, amiről akkor még nem tudtam, hogy ti szervezitek, csak azt, hogy ott ki is lehet próbálni mindent, aminek a fotózáshoz köze van.

V: Gyakorlatilag ez volt a Fotósfesztivál elődje, nagyon szerettük, de sajnos, vagy hál’ istennek, nem is tudom, mi a jobb szó rá, kinőttük a helyet.
A fotót a Fotó Art Fotósiskola tanulója Kaiser Erika készítetteE: Lényeg a lényeg, elmentem egy királyréti megmozdulásra, nagyon tetszett, mindenfélét kipróbáltam és aztán észrevettem, hogy a szállodán belül fotókiállítás is van. Ott láttam először olyan képeket, amiket az iskolátok tanulói készítettek. A mai napig előttem van, egy  béka volt az egyik képen és olyan hatású volt, hogy húú, ilyet én is akarok. Egyeztettünk és egy hónapon belül már az alaptanfolyamra jártam.

V: Mondhatjuk, hogy most már ez a fő foglalkozásod?
E: Egy ideig dolgoztam grafikusként, weboldalakat, cégarculatokat terveztem, most már csak nagyon ritkán, gyakorlatilag teljesen átvette a fotózás a terepet.

V: Ez a grafikusi vonulat, legalábbis én úgy látom, nagy segítséget jelent az utómunkánál.
E: Az elején úgy gondolja az ember, hogy ha kevésbé jó is egy kép, majd a photoshop kihozza. Csak én azt gondoltam, hogy ebből előbb-utóbb kinő az ember, de mostanában egyre több olyan képet látok - főleg mióta a fotózás ilyen tömeg méretűvé fejlődött -, ahol a technikai tudást photoshoppal pótolják ahelyett, hogy rendesen megtanulnának fotózni. Nézem a képet, jó-jó, de lehet látni, hogy iszonyú sok az utómunka rajta. Nem szeretem, amikor egy képet a photoshop tart össze. Természetesen én is használom, de inkább csak hangulatot adok vele a képeimnek.
A fotót a Fotó Art Fotósiskola tanulója Kaiser Erika készítette

V: Én mindig felismerem a képeidet, - ahogy szoktam mondani, olyan „kaisererikás” hangulata van a fotóidnak – egyszóval stílusod van. Egy saját képi világod van, ami szerintem nagyon komoly dolog, amikor az ember egy olyan szintre jut, hogy nem kell látni a kép alatt a nevet, hogy tudd, ki fotózta.
E: Köszönöm, jó ezt hallani.

V: Milyen géppel dolgozol?
E: Canon 1D-vel. Műtermezek, modelles dolgok, portfólió, civil fotózások, háziasszony szett stb., a másik szerelmem pedig a sportfotózás és az ehhez kapcsolódó fotóriporteri dolgokkal foglalkozom. De aztán a kisbaba fotózástól, az üzleti portréig, fotóadatbázisig előfordul minden. Van egy saját műtermem, ahol a modellfotókat készítem, sport tekintetében pedig főleg a technikai sportok, motorsportok, autóversenyek nyűgöznek le, illetve minden, ami ehhez kapcsolódik. Nem tudok dönteni igazából, néha úgy érzem, hogy nem megy a kettő együtt, de közben mégis megy, nem szeretném egyiket sem abba hagyni.
A fotót a Fotó Art Fotósiskola tanulója Kaiser Erika készítette

V: A saját műtermet hogy képzeljük el, sikerült kialakítani egy különálló helyen, vagy lakáson belül dolgozol?
E: Ott van a műtermem, ahol lakom. Az előző lakásban nagyon kicsi hely volt, éppen hogy befért a háttér, a széle már koppant, útban volt egy kanapé, már a konvektoron ültem az ablakban és úgy fotóztam. Nem volt éppen ideális, de hát ott kezdtem az első sorozatokat. Illetve a legelsőket még lepedő háttér előtt, OBI-s lámpákkal, amiket egy létrára raktam, fém vállfákból hajtogattam keretet, arra sütőpapír, mert az ugye bírta a hőt, mivel a kerti lámpa még sem arra való, hogy modellt világítsunk vele, ez volt az én kis „szoftboxom”. Hát, érdekes volt.. sokkal inkább, mint jó.

V: Valahol el kell kezdeni és a kreativitás így fejlődik a legjobban, végül is csak összeraktad!
E: Igen. Aztán adódott egy lehetőség, ismerősi körben volt egy kiadó lakás, egy nagyobb szoba, ami nagyjából jó volt műteremnek, meg egy kisebb, ahol lehetett öltözni, úgyhogy kibéreltem. Nem volt túl jó a kialakítása, beázott, dohos volt, nem igazán szerettem. Ingáztam a lakás és a műterem között – át kell menni takarítani, jajj, otthon ne hagyjak valamit, ha korábban érkezett a modell várnia kellett stb. Akkor döntöttem úgy, hogy olyan lakást keresek, ahol ki tudom alakítani a műtermemet is, amit azért magától a lakrésztől szeparálni tudok. Végül egy belvárosi lakást találtunk, ahol ezt meg tudtam valósítani, a régi házak a 4m-es belmagasságának előnyével. A műterem kb. 6*6m-es, meg van nyitva az előszoba felé, ahol van egy „váró”, öltöző rész, ill. ahol a sminkes, fodrász tud dolgozni és ha munka van, akkor a lakás többi része le van zárva.
A fotót a Fotó Art Fotósiskola tanulója Kaiser Erika készítette

V: Sok ismerősöm volt, aki próbálkozott a lakásműteremmel, de legtöbben feladták, mert nem tudták összeegyeztetni a privát szférájukkal, de így, ahogy leírtad, működőképes lehet a dolog.
E: Egy nagyobb stáb már nem férne el kényelmesen, de 3-4 ember, sminkes, fodrász elfér egyszerre.

V: Nagyon széles mezsgyén dolgozol, modell, sport, riportfotózás, de legtöbbet a sportfotós képeiddel találkozom. Olyan helyeken készülnek képeid, ahova halandó ember ritkán jut be. Na, mondom Erika már megint hol járt? Ez hogy van, csak úgy, kedvtelésből kimész, fotózol és utána próbálod eladni a képeket, vagy kimondottan téged keresnek meg egy-egy rendezvény fotózására?
A fotót a Fotó Art Fotósiskola tanulója Kaiser Erika készítette

E: Ilyen is előfordul, de ezek inkább kapcsolódó rendezvények. Nem hiszek a véletlenekben, de néha talán mégis vannak. Említettem már, hogy a sporton belül nekem az autó a favoritom. Képzeld el, egyszer csak jött egy hírlevél, hogy sportfotós tanfolyam indul, a gyakorlatok között pedig ott volt a Hungaroring.
A fotót a Fotó Art Fotósiskola tanulója Kaiser Erika készítette

V: Csak nem?
E: … De, nálatok. Na nekem ennyi elég is volt, felgyulladt a kis lámpa a fejemben, és már nyomtam is a jelentkezés gombot. Emlékszem az első ringes gyakorlaton csak ott álltam, bámultam, hogy úristen autók, és ilyen közel, én meg itt vagyok a szalagkorlát mellett, szinte le sem vettem a kezem az exponáló gombról. Akkor, ott menthetetlenül beleszerettem és biztos voltam benne, hogy nem utoljára jártam ott. A tanfolyam elvégzése után lehetőség volt arra, hogy a Telesport weboldalán megjelenhessenek a képeim. Itt ismerkedtem meg a szerkesztővel, aki azóta már nem ott szerkesztő, hanem történetesen ott, ahol most megjelennek az ilyen témájú anyagaim. Ez a bevezetem.hu, ők a média mögöttem ezeken a nagy rendezvényeken, velük tudok akkreditálni és szabadúszóként itt van lehetőségem a képeim megjelentetésére. Én meg megyek, mert imádom, minden nagy autóversenyen ott akarok lenni. Aztán van, hogy utólag adom el a képeket, például egy nagy autós cég szervezésében volt egy autóverseny, amelynek a hazai szakaszán készült képeimet megvette a cég magyarországi képviselete, mert volt ugyan képük a hivatalos fotósaiktól, de azt mondták, hogy az enyém annyira más.
A fotót a Fotó Art Fotósiskola tanulója Kaiser Erika készítette

V: Azért ez nem kis elismerés.
E: Igen, nagyon örültem, jó kis visszajelzés. Egyéb autós cégek, miután látták a képeimet, felkértek családi napjuk fotózására, készítettem szintén autós cégnek fotóadatbázist. Az autóversenyek azonban sajnos általában nem megbízásosak, de megyek, mert ott akarok lenni. Én hiszek abban, hogy abban tud igazán jó lenni az ember, amit nagyon szeret csinálni.
A fotót a Fotó Art Fotósiskola tanulója Kaiser Erika készítette

V: Sajnos, mint minden szakmában, itt is végig kell járni a ranglétrát, még ha nyilvánvaló is, hogy nálad sokkal gyengébb fotós dolgozik hivatalosan egy adott versenyen. Én bízom benne, hogy lassan kiszorul a piacról az a szemlélet, hogy mindegy milyen, csak olcsó legyen – ezt a fotózás minden területére értem - és igenis az igényes munkáé a jövő. Előbb-utóbb rájönnek az emberek, hogy akár a magukról, akár az eladni kívánt termékeikről készült képekkel saját magukat fémjelzik.
E: Sajnos egyelőre még ritkán tapasztalom ezt. Még leginkább az van, hogy a jó fotó az, ami ingyen van, vagy nagyon olcsón. Hosszan tudnék beszélni róla, hogy ez miért nem jó hozzáállás, de ezt most nem teszem meg. Ez piac, amilyen a kereslet, olyan (lesz) a kínálat.

V. Azért bízzunk benne! Na váltsunk vidámabb témára, mit tartasz a legnagyobb sikerednek amit a fotózás területén eddig elértél?
E: Ha hiszed, ha nem, készültem erre a kérdésre és azt kell mondanom, nem tudok erre válaszolni. Azt hiszem – remélem -, ez még várat magára. Sokszor keresnek meg barátok, ismerősök, hogy szeretnének tőlem tanulni és akkor csak állok, hogy de hát milyen alapon, nem értem el még semmit, nem mondhatom, hogy valakinek a fotósa vagyok, bőven van még hová fejlődni, van mit tanulnom. Nagyon szeretnék a Forma 1-be bekerülni, de hát az nagyjából kihalásos alapon megy sajna. Meghatározott számú helyi fotós lehet minden országból és kész, le van osztva. Igazából nem is a fotóst akkreditálják, hanem a médiát, a fotós kiléte tulajdonképpen lényegtelen és hát – ha nem is Forma 1, de más, nagy, nemzetközi autóversenyeken – látok sokszor olyan felszereléssel fotósokat, hogy a hajam égnek áll.
A fotót a Fotó Art Fotósiskola tanulója Kaiser Erika készítette

V: Erről Körber Laci is tudna mesélni, ő már látott kompakt géppel Forma 1 fotóst a pálya szélén….
E: Igen, én meg megyek a 15 kg-nyi felszerelésemmel nem hivatalosan... Lehet, hogy szerénytelenül fog hangzani, de tudom, hogy megállnám a helyem a Forma 1-ben fotósként, meg tudom ugrani azt a szintet. Nem az irigység beszél belőlem, irigy maximum arra vagyok, ha nagyon jó képet látok, arra csorgatom a nyálam. Nem próbáltam még soha akkreditálni, mert olyan a feltétel listájuk, hogy gyakorlatilag teljesíthetetlen és ha mégis minden oké, akkor sem biztos, hogy bekerül az ember. 2013-ban azonban mindenképpen megpróbálom.

V: Apropó jövő! A Forma 1-en kívül mik a távlati terveid?
A fotót a Fotó Art Fotósiskola tanulója Kaiser Erika készítetteE: Említettem, hogy a modellfotózást sem szeretném feladni, mert azt is nagyon szeretem. Ez sem egyszerű kérdés, annyira pici ország vagyunk és olyan kevés a megjelenési lehetőség és hát valljuk be, manapság már mindenki fotós. Volt portfólióm a Sanománál, ők elég sok lapot tartanak a kezükben, mondták, hogy nagyon szép, nagyon jó, de a meglévő, évek óta nekik dolgozó fotósoknak sem tudnak elég munkát biztosítani. Úgyhogy szeretnék én a divatfotózás területén tevékenykedni, de még nem látom erre tisztán az utat. De nagyon szeretem kitalálni, megtervezni a fotózásokat, kreatívkodni, sokszor őrült ötleteim vannak és az sem érdekel, ha sokan néznek furcsán rám. Szeretem a kihívásokat, menthetetlen maximalista vagyok, olyan apróságokon tudok tökölni, amit más észre sem vesz és olyan nem nagyon van, hogy elégedetten hátradőlök. Nem szeretem a futószalagot és bármit csinálok azt muszáj 110%-on, mert csak úgy érdemes. Szóval távlati tervek? Szeretnék valami maradandót alkotni, valamit, ami eljut sok emberhez, amire büszkén mondhatom, hogy én csináltam, hogy elértem. Kicsit talán határozatlan körvonalú, de azért jó kis cél ez.

V: Nemzetközi viszonylatban nem gondolkodtál még?
E: Őszintén, nem. Nagyon belterjesnek tartom a divatfotózás világát, akár a hazai, akár a nemzetközi viszonyokat nézzük. Egy szűk kör, ahová bekerülni – igazán a tűz közelébe - mondjuk úgy legalább Forma 1-es nehézségű dolog. Egyébként is az én ötleteimnek nem biztos, hogy lenne piaca.

V: Miből gondolod?
E: Áh, kb. millió ötletem van, időnként egyet-egyet meg is valósítok, volt már filmes projekt és azt hiszem egészen jó Sweeney Todd szett lett belőle. Aztán festettünk már feketére modellt 3 órán keresztül, kapott még drótokat, tollakat, volt ott minden. Tervben van vizes projekt, meg egy csomó, amikből remélem jó párat meg tudok valósítani idén. Általában szeretem a különleges dolgokat, nem szeretek a modellről olyan képeket lőni, amit már tízen megcsináltak róla előttem. Van egy már-már állandónak mondható modellem, és az olyan jó, hogy rácsodálkoznak 1-1 anyag láttán, hogy ja, ez is ő, fú de jó. Nem szeretem a kommersz, vagy a futószalag jellegű dolgokat, én nem tudnám elképzelni, hogy egymásnak adják a kilincset nálam óránként, úgy nem igazán lehet minőségi, igényes munkát csinálni.
A fotót a Fotó Art Fotósiskola tanulója Kaiser Erika készítette

V: Igen, de ezt szerintem kétfelé kellene választani. Az önmegvalósítás és pénz keresés két külön dolog. Az annyira jó érzés, amikor nem egy hivatásos modellt fotózol, hanem mondjuk jön egy háziasszony, aki a férjét szeretné meglepni, és látod, hogy lassan elkezdi élvezni a fotózást és amiről az elején hallani sem akart, - hogy tegyük fel egy szolid fél akt is legyen - csak megcsinálja és a végén még ő maga sem hiszi el, hogy ezek a képek róla készültek.
E: Persze, tudom, én is ezt csinálom, erre van kereslet. Tudod, alapvetően hozzám is civil lányok, nők jönnek. Barátnak, férjnek készítünk képeket, meglepetésként, ajándékba vagy csak úgy, akár a Facebook-ra, hiszen ők is látják a különbséget egy szépen bevilágított, megkomponált kép, illetve egy telefonnal, vagy egy bulin lekapott fotó között. És a legjobb, amikor a végén alig tud válogatni az elkészült képek közül, mert hogy róla még ilyen jó soha nem készült és csak nézi nagy szemekkel a monitort. A legjobb reklám pedig, amikor továbbajánlanak, és jön a barátnő, rokon, tesó stb. Klasszikus értelemben vett modellekkel általában csak a saját őrültségeimen dolgozom.

V: Kérdezhetek egy személyes dolgot?
E: Persze.

V: A kisvakondról lenne szó, aki időről- időre megjelenik a képeiden. Ő a kabalád?
A fotót a Fotó Art Fotósiskola tanulója Kaiser Erika készítetteE: Jaj, a kisvakond! Ő tulajdonképpen egy hűtőmágnes, amit Prágában vettem, rögtön készült is egy kép róla ott a várfalon. Nagyon szeretem, az egyik legjobb modellem. Időnként megsétáltatom, már világot látott, a Hősök terétől egész Párizsig jutott! Ki tudja hol bukkan fel legközelebb, az oldalamon biztos.

V: Tök aranyos, én nagyon bírom ezeket a képeket. Van esetleg olyan történeted, ami nagyon pozitív, vagy történetesen nagyon negatív hatással volt rád?
E: Nagyon negatívat nem tudnék mondani. Alapvetően minden fotózás pozitív hatással van rám, amit te is mondtál, ahogy látom az arcukat a végén, amikor válogatjuk a képeket, vagy amikor kézhez kapják az albumot és először átlapozzák, mindig nagyon jó látni, hogy valami olyat adtam, amit szeretnek. És hát a változást látni egy civil hölgyön, aki életében először áll kamera előtt, az elején bizonytalan, szégyenlős, zavarba van, kicsit átfut a fején, hogy mit keresek én itt, de aztán smink, haj, ráérez, kinyílik, kezdi élvezni, megjön az önbizalma, feltöltődik és úgy megy haza, hogy valami klassz dolgot történt vele, az is nagyon jó. Szeretnék egyszer egy előtte-utána sorozatot készíteni, de eddig még nem volt bátorságom hozzá, hogy valakit megkérjek erre.
 A fotót a Fotó Art Fotósiskola tanulója Kaiser Erika készítette

V: Erika, én nagyon köszönöm, hogy eljöttél, valamiért biztos vagyok benne, hogy eléred, amit kitűztél magad elé. Egyet kérnék, mint a Forma 1 hivatalos fotósa, az első interjút nekem adod.
E: Ezt azt hiszem, megígérhetem!

https://www.facebook.com/kaisererikaphotography

Weboldlunk cookie-kat (sütiket) használ, a felhasználói élmény növelése érdekében. A sütikről és a teljes adatvédelmi nyilatkozatunkról itt olvashat bővebben: Az Ön személyes adatainak védelme.

Honlapunk tovább böngészésével elfogadja ezek használatát.