Budapesten élek születésem óta. Kisiskolás koromban kezdtem fényképezéssel foglalkozni, amely az életem részévé vált. Édesapám után első tanárom Csáji Attila festőművész volt, akinek a fotószakkörébe jártam még az általános iskolában. Ő mutatta meg az első kompozíciós elemeket, és a filmelőhívás technikáját.  Azóta folyamatosan használom a fényképezőgépet, természetesen az akkorit, ami ma már matuzsálemi darabnak számít folyamatosan lecseréltem a legmodernebb technikára..
Gimnáziumi tanulmányaim befejezése után előfelvételis diákként katona lettem Lentiben, ahol  az ezred különféle rendezvényeinek dekorációjáért és azok fényképes megörökítéséért voltam felelős. Ez abban az időben nagy szó volt, mert nem lehetett még a laktanyák közelében sem fényképezni, nemhogy a kerítésen belül. Elsőként matematika-fizika tanári diplomát szereztem. Az optika mindig a kedvenc tárgyaim között szerepelt, aminek most is nagy hasznát veszem, mert  a fényképezés nem más, mint a 3 dimenziós valóság optikai leképezése különféle lencserendszereken keresztül egy sík felületre – legyen az film, ccd vagy cmos. Az ELTE csillagász szakának hallgatója is voltam, ahol csillagfotózásban szereztem tapasztalatot.  Szerencsésnek mondhatom magam, mert eddig mindig azzal kerestem a kenyerem, amit szerettem, ez pedig három dolog:  számítástechnika, grafika és fotózás. Szerencsés véletlennek köszönhetem, hogy első diplomám megszerzése után tanársegédként bent maradhattam az ELTE számítástechnika tanszékén oktatóként, mellette pedig felkértek egy kiadványszerkesztő program magyar változatának megírására. A program elkészítéséhez ki kellett tanulnom a nyomdai és fotográfusi szakma csínját-bínját, ezért ez újabb ugrás volt a következő életszakaszomhoz. Saját vállalkozást indítottam a tanári állásom mellett egy grafikai- és reklámstúdió megvalósításával.  Később ez annyira kinőtte magát, hogy főállású vállalkozó lettem, saját nyomdát alapítottam. A grafikai stúdióban a szkenner egyre inkább háttérbe szorult  a digitális fényképezőgépek megjelenésével és az egyre színesedő kiadványokba egyre több saját fotó került.  Képeim fali - és asztali naptárakon, képeslapokon  is visszaköszönnek, több könyvben is megjelentek a saját szerkesztésű nyomdai munkákon kívül.

A digitális képfeldolgozás a grafikai stúdió alapeleme, ezért  én már akkor ismertem és használtam a Photoshop programot, amikor sok fényképész talán még hírből sem hallott róla. Folyamatosan dolgozom vele a 3-as verziótól kezdve a jelenlegi utolsóig, ami mostanára annyira kinőtte magát, hogy nem csupán a képszerkesztés nélkülözhetetlen eszköze, hanem a fényképkidolgozás „sötétkamrája” lett.

Kedvenc szakterületem a színtan, amely összekapcsolja a valós színes világot a digitális fényképezőgép leképzési algoritmusán keresztül a monitoron való megjelenítésével és/vagy a különféle típusú nyomtatás színhelyes anyagszerű  ábrázolásával.

Újságírói pályám egyetemi tanulmányaim alatt kezdődött. Először csupán cikkeket írtam neves hazai számítástechnikai lapokban, mint például a Mikrovilág, Impulzus, Computer Panoráma, Compoter World, később önálló rovatot vezettem a μ Magazinban, és az Alaplapban.
Elhivatottságot érzek arra, hogy dokumentalista módon megörökítsem Magyarország mostani és egyre fejlődő arcát fényképeken, ezért fotózom a városokat ,falvakat, majd albumba rendezve a weboldalamon is megjelentetem, hogy az is megismerhesse, akinek nem adatik meg a lehetőség az utazásra, de kíváncsi a hazájára. www.kovacspattila.hu  www.kpa.hu  E-mail: kpattila kukac gmail.com.