Böröczki Gábor

Amikor Vilmos felkért, hogy írjak egy bemutatkozó szöveget, azon gondolkodtam, vajon mióta is foglalkozom fotókkal?
Rá kellett jönnöm, hogy mindig ez volt a hobbim.

Édesapám még a fürdőszobában berendezett fotólaborban készítette a családi képeket. Én állandóan ott forgolódtam körülötte, miközben egyre másra jelentek meg a képek a nedves papírokon. Én még az analóg időszakban kezdtem képeket készíteni. Sokáig nem is volt ez más, mint hobbi. Igazán a digitális világ hozta meg a változást. Az internet kinyitotta számomra azt a kaput, amin keresztül megnézhettem profi fotósok képeit.

A saját fotóimmal nem voltam elégedett, így fejest ugrottam a témába: először autodidakta módon láttam hozzá a tanuláshoz. Ez sem hozta meg azonban a várt eredményt. Több fotótanfolyamot kipróbáltam, míg végül kikötöttem a Fotó Art Fotósiskolánál. Az alaptanfolyam után átszakadt a gát, és nem volt többé megállás. Részt vettem szinte minden workshopon, amin lehetett, és természetesen végül a fotográfusképzést is elvégeztem. Kapcsolatom az analóg fotózással továbbra is megmaradt. Ha időm engedi, a mai napig szívesen foglalkozom filmes fotózással. Édesapámhoz hasonlóan itthon hívom elő és nagyítom a saját fotóimat.

Szabadidőmben más analóg technikákat is alkalmazok, többek között cianotípiákat is szívesen készítek. Örömömre szolgált amikor felkérést kaptam a fotósulitól a cianotípiás gyakorlat megtartására.

Azt gondolom, hogy legyen bármi a szenvedélyünk, hobbink, hivatásunk, a tanulást soha nem lehet abbahagyni, hisz a világ is állandóan fejlődik és változik körülöttünk.
Végezetül nemcsak mint fotográfus, hanem mint grafikus is azt gondolom, vizuális kultúránk folyamatos csiszolása elengedhetetlen a szakmai fejlődésünk szempontjából.