Interjú Nerpel Nikolettával
V: Vártam nagyon ezt a beszélgetést, mert megmondom őszintén, Te vagy az, aki a legnagyobb meglepetést okozta nekem.
N: Azért remélem, kellemes meglepetést.
V: Természetesen. Annyira csendes, szerény voltál, ugyanakkor nagyon is tudatosan haladtál végig a tanfolyam alatt.
N: Most is izgulok, hogy egyáltalán két értelmes mondat kijöjjön belőlem.
V: Standard kérdésem, hogy került a fotózás az életedbe?
N: Találtam egy fényképezőgépet.
V: ???
N: Szó szerint, talán 5-6 éves lehettem, egy nyaralás alatt találtam egy villanyoszlopon. Nikon filmes gép volt, – azóta is hű vagyok a Nikonhoz – nem lett meg a tulajdonosa, így gondoltam akár az enyém is lehet. Nyolcadikos koromban kaptam a szüleimtől az első digitális gépemet, amivel aztán végig kattintgattam az osztálykirándulásokat, sulis eseményeket. Gimis éveim meghatározó eseményei a rockkoncertek voltak, gyűjtöttem egy kis pénzt egy komolyabb digitális gépre, de a képeim így sem úgy sikerültek, ahogy szerettem volna. Ekkor vásároltam az első tükörreflexes gépemet, mellyel rengeteg új lehetőség nyílt meg előttem.
V: Itt már azért fontolgattad, hogy a fotózás lesz a főfoglalkozásod?
N: Tettem még egy kis kitérőt, a szüleim unszolására beadtam a derekam és jelentkeztem egyetemre, közgazdász szakon végeztem, hivatalosan animáció szervező menedzser vagyok. Igazából még azt sem tudom mit jelent, de papírom van róla.
V. Akkor nem is dolgoztál ebben a hangzatos nevű szakmában?
N: Nem, a záróvizsga után úgy döntöttem, most már ideje azzal foglalkoznom, amit szeretnék csinálni és egyből beiratkoztam hozzátok. Az alap és professzionális tanfolyamot is kitűnő eredménnyel végeztem. Idén még elvégeztem egy kiadványszerkesztő tanfolyamot a Ruander Oktatóközpontnál.
V: Az elméletet gyakorlatilag bárkinek meg lehet tanítani, persze a tanfolyamok egyik nem titkolt célja a technikai tudás mellett az egyéni látásmód bemutatása a képeken. Arra hamar rájöttünk, hogy nagyon erős saját képi világod van, de a pro tanfolyam végén leadott projekt munkád hát hogy is mondjam, nagyot ütött.
N: Alapvetően mindenki arra törekszik, hogy a lehető legtökéletesebb képet készítse. Mindig is maximalista voltam, ami nem egy időhatékony tulajdonság, de ebből adódóan folyamatosan képzem magam, hogy jobb legyek. Éjszakába nyúlóan nézek fotós videókat, képalkotásról, utómunkáról, amik aztán inspirálnak és új ötleteket adnak. Most is vannak ötleteim, amik megvalósításra várnak. Múltkor volt egy kép a fejemben, egy ellenfényes menyasszonykép, de nem volt menyasszonyom, így hát beöltöztem, állványra raktam a gépet és távkioldóval megcsináltam a képeket. De hát mindenhez nem lehetek én a modell, meg elég kellemetlen, ha nem látom mit fotózok.
V: Nem nagyon látok tőled tárgy, vagy természetfotót.
N: Az emberábrázolás mindig is jobban vonzott. Nem azt mondom, hogy nem csinálok meg egy termékfotózást, vagy nem nyúlok a gépért egy szép táj láttán, de nem igazán az én világom. Az emberek és állatok, főleg a macskák, na az igen.
V: Azt láttam, nagyon jók a macskaportrék. Megértem, mert én sem szeretek olyasmit fotózni, ami nem igazán vonz, hiába tudom megcsinálni, nem érzem jól magam közben.
N:Az ember nem lehet mindenben a legjobb. Van, akinek ez jobban megy, szívesen meghagyom vagy éppen átadom a lehetőséget.
V: Milyen felszereléssel dolgozol?
N: A Nikon hűség okát már mondtam, egy D7100-am van, 16-85mm alapobival, egy 70-300mm teleobjektív és két fix obi, egy 35mm 1.8 és egy 85mm 1.8. Tervezem, hogy a két zoom objektívet lecserélem, igazából amióta megvan a két fix optika, nagyon ritkán használom a zoom obikat. Annyival szebben rajzol a két fix, meg a háttérelmosás, amit a 85-ös produkál 1,8-on…
V: Tervezel műterem kialakítást?
N: Még nem, inkább bérlek. A nagyon távoli jövőben lehet, hogy szeretnék, de most annyi minden foglalkoztat, hogy biztos nem tudnék akkora és olyan változatos stúdiót csinálni, hogy minden ötletemet meg tudjam ott valósítani. Rengeteg lehetőség van, a klasszikus műtermektől, a tematikus stúdiókon át a luxuslakásokig, így mindig úgy bérlek, amit éppen az adott munka kíván.
V: Örülök, hogy ezt mondod, nagyon sok tanítványunk vág bele saját műterembe rögtön a kezdésnél, pedig mindig elmondom, hogy irdatlan pénz a kialakítás, a fenntartás, de valamiért nem tudom megértetni.
Térjünk vissza az elejére, ha jól értettem, akkor a fotózás lett a főfoglalkozásod.
N: Igen, a fotózás mellett az utómunkát is én végzem, azt semmiképpen nem adnám ki a kezemből, igazából a kiadványszerkesztői tanfolyamot is azért végeztem el, hogy mindent saját kézben tudjak tartani. Így meg tudom tervezni magamnak a plakátokat, szórólapokat, egyéb kiadványokat, névjegykártyát… Régen weboldal szerkesztéssel is foglalkoztam, de mostanra már örülök, ha a sajátomra van elég időm. A főprofilom azonban a fotózás.
V: Már csak egy nyomdát kéne csinálnod… Nem gondoltál még rá, hogy ebből a rengeteg mindenből – természetesen az utómunkán kívül -, valamit leadj, hogy jobban tudjon pörögni a munka, vagy egyelőre még nincs annyi?
N: Ez a baj, még nincs annyi munkám, hogy ki tudjam termelni a külső segítséget, egyelőre minden plusz pénzt visszaforgatok felszerelésbe, marketingbe, portfólió bővítésbe. Egyedül egy úgymond szépítő csapatom van, akik segítik a munkámat. Fotóztam egy fitness modellt, akiről kiderült, hogy tehetséges fodrász, neki meg van egy sminkes kollégája, így megkérdeztem, lenne-e kedvük velem dolgozni. Most ők a Nerpel Photography szépítő duója.
V: Tudom, hogy nagyon rövid ideje dolgozol, de téged is megkérdezlek, mit tartasz az eddigi legnagyobb sikerednek?
N: Én még idejártam hozzátok, amikor felhívott Koncz Zsuzsa, hogy a koncertjén készült fotóimból szeretne felhasználni néhányat az Aréna 10 c. DVD-hez, amiből aztán került a DVD mellé járó exkluzív fotófüzetbe és magán a DVD lemezen is az egyik fotóm szerepel. Ezután is fotóztam még őt, abból lett egy 168 óra címlap, a Premier magazinban is jelent meg egy féloldalas kép, és a HVG porté rovatához is az általam készített fotó került.
V: Erre azért is emlékszem, mert itt voltál nálam a műteremben és két mondat között így halkan elejtetted, hogy a te képed van Koncz Zsuzsa DVD-jén. Én meg csak néztem. Megkérdezhetem, hogy jutottál egyáltalán Koncz Zsuzsa közelébe?
N: Egy kedves ismerősöm elintézte, hogy fotózhassak az Arénában a koncert alatt és azt is, hogy a képeim eljussanak Zsuzsához. Az, hogy tetszettek neki a képek, hamar eljutott hozzám, de a hívása azért meglepett. Azóta több koncertjén fotóztam, pl. Margit-sziget, MűPa. Büszke vagyok rá, hogy egy olyan előadó, aki évtizedek óta a pályán van értékeli és elismeri a munkámat. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy fotózhatom őt, mert igazán nagyra tartom emberileg és szakmailag egyaránt.
V: Van esetleg valami olyan történeted akár pozitív akár negatív, amit szívesen megosztanál?
N: A legnagyobb pozitív sztorit már elmondtam, de még egyet említenék. Nemrég fotózhattam Kulcsár Edinát (Miss World Hungary 2014, Miss Europe 2014) és édesanyját. Készült róluk egy anya-lánya portré, amit aztán Edina föltöltött a Facebookra, majd az interneten megjelent egy cikk: „Elképesztő anya-lánya fotót posztolt Kulcsár Edina”. Egy másik képről is cikkeztek, amin Edina szerepel: „Ez Kulcsár Edina egyik legdögösebb fotója”. Mivel én még nagyon a pályám elején járok, ezek nekem nagy dolgok.
V. Mik a legközelebbi terveid?
N: Januárban leszek 25 éves és ez alkalomból lesz egy önálló kiállításom a Madách színház Tolnay- szalonjában. 25 fotót állítok ki, a kiállítás címe is erre utal: 25 év, 25 kép.
V: Gratulálok, ezt Te szervezed?
N: A Tolnay-szalon kiállításszervezője keresett meg, vele közösen szervezzük. A helyszínt biztosítja a színház, az ezen felüli költségeket nekem kell állni, ami nem kevés, de megéri.
V: Ez is állandó kérdésem így az interjú vége felé, hogy képzeled a fotós jövőd, hol szeretnéd látni magad mondjuk úgy 10 év múlva?
N: 10 év múlva? Akkor már szeretnék egy összeszokott, profi csapattal dolgozni. El tudom képzelni, hogy több fotós kollégával együtt dolgozzak, mellettünk marketing szakember, sminkes, fodrász, stylist, talán akkor már egy műterem is lehetne. Szeretnék egy olyan szintre fejlődni, hogy a portfólió-, divat- és esküvőfotózás vonalon már országosan is ismert legyen a Nerpel Photography. De ha ez a nagy ismertség nem jönne össze, amíg a kezemben lehet a fényképezőgép, addig köszönöm, jól vagyok.
