• kep alap gepvaz 2
  • hetvegi tanfolyam montazs
  • 904360 10202621622679809 425143437 o
  • targyfoto reklamkep
  • 10plusz1 montazs 02
  • OKJ tanfolyam 2
  • Kezdő fotótanfolyam - Fényképezőgép használati képzés
  • Hétvégi fotótanfolyam
  • Fotótanfolyam - Digitális Fotósuli "nem csak" kezdőknek
  • Tárgy és reklámfotó tanfolyam
  • "10+1 műtermi világítás" workshop
  • Fotográfus és fotótermék-kereskedő OKJ tanfolyam

Ha eljutottál erre az oldalra már biztosan hallottál híreket, rémhíreket a GDPR-ról (General Data Protection Regulation - Általános Adatvédelmi Rendelet). Hallottad, hogy milyen komoly büntetéseket helyez kilátásba az új rendelkezés, azokkal szemben akik a személyes adatokat nem megfelelően kezelik.

Mi nem akarunk ijesztgetni! Megoldást akarunk a kezedbe adni . Ezért szervezünk kizárólag fotósoknak szóló felkészülést. Nem csak beszélni fogunk róla. Gyakorlati megvalósítással a kezedben mész majd haza! A GDPR-ról szóló adatvédelmi rendeletet ITT találod!

Egy fotós kért állásfoglalást a NAIH-tól azzal kapcsolatban, hogy neki kelle egyáltalán foglalkoznia ezze az egésszel: ITT olvashatod!

Az adatvédelmi rendelet már életbe lépett, a türelmi idő 2018. május 25-én LEJÁR!

GDPR

Miről lesz szó a GDPR képzésen?

Mi a GDPR?

Miért foglalkozunk vele?

Mi a célja az adatvédelmi rendeletnek?

Hol érvényes?

Mi történik, ha nem tartjuk be?

Fogalmak amiket értened kell.

Adatvédelmi térkép


 

A gyakorlat során ezeket valósítjuk meg:

Közösen elkészítjük a dokumentációkat, amelyek megfelelnek a GDPR-nak:

  •     Adattérkép
  •     Adatvédelmi tájékoztató a honlapra
  •     Adatvédelmi tájékoztató és hozzájáruló nyilatkozat közvetlenül a fotózás előtt
  •     Adatfeldolgozói szerződés vázlata
  •     Adatvédelmi tisztviselővel kapcsolatos dokumentáció levezetése (azt is dokumentálni kell, ha nem alkalmazol)

 

Az elmélet során ezekre a kérdésekre kapsz választ:

Mikor személyes adat a fotó?

Mikor tartozik a különleges kategóriájú személyes adatok közé a fotó?

Mi a jogalapja a fényképek kezelésének?

  •     saját családi képeknél, ingyenes fotózásoknál
  •     TFCD fotózásoknál
  •     megrendelésre készült képeknél.

Hogyan lehet nyilvánosságra hozni a képeket?

  •     adatvédelmi szempontból,
  •     személyiségi jogi szempontból.

Meddig őrizhetők a képek? Mikor kell törölni?

Mit nézz át a honlapodon? (Kiemelten a kapcsolatfelvételi űrlap és a hírlevél).

Mit tartalmazzon a hozzájáruló nyilatkozat?

  •     kinek érvényes a hozzájárulása, kinek nem;
  •     hogyan érvényes a hozzájárulás.

Mikor kell bekérni újra a hozzájáruló nyilatkozatokat?

Megbízók jogai, mire kell figyelni?

Kivel kell adatfeldolgozói szerződést kötni?

Melyek a megfelelő biztonsági intézkedések?

A legfontosabb marketing eszközökre milyen hatással van a GDPR?

Mi a teendő adatvédelmi incidens esetén?

Mit kell tudni a bírságokról?

Mi a teendő a felkészülés után?

UTÁNKÖVETÉS: aktuális változásokról, jogesetekről értesítés.

gdpr2018may25

A GDPR fotósoknak képzés időpontja:

Július 3. kedd, reggel 9 óra.
A képzés ideje: 8 óra

Az adatvédelmi képzés díja: 50.000,-Ft/fő
VIP tagoknak 40.000,-Ft

Csoportos képzés 18-20 fő.

A képzést dr. Kása-Richlach Mónika (jogász, adatvédelmi szakértő) tartja.
Helyszín: Fotó Art Oktatási Központ 1163 Budapest, Margit u. 18.

 

 

 

 Itt tudsz Jelentkezni

Vezetéknév:*
Keresztnév:*
E-mail cím:*
E-mail cím újra:*
Telefonszám:*
Számlázási név és cím:*
Melyik időpontra jelentkezel?:*
Elolvastam és elfogadom az adatvédelmi tájékoztatóban foglaltakat.:*   Elfogadom
Megjegyzés:

 

 

V: Emlékszem, amikor az interjú ötletek születteIdol2k, az elsők között voltál a meghívottak listáján, mégis majdnem 4 év telt el, mire tudtunk egy időpontot egyeztetni.
P: De végre sikerült.


V: Elismert szobrász művész vagy, remek grafikus és fotós, de alapvetően a szobrászat a mesterséged. Mi vitt a fotózás felé?
P: A mostani kiállításomon jutott eszembe, - ezt valahol nagyon mélyre eltettem eddig magamban-, hogy nekem már volt közöm a fotózáshoz, méghozzá gimnáziumban. Egy fotós fakultációra jártam, természetesen még analóg géppel. De valahogy nem tudtam mit kezdeni ezzel az analóg műfajjal. Van ez a fényérzékeny papír amire  rákerül a kép, de ennek a mikéntjére igazából sosem kaptam kielégítő választ. "Fogjam fel egy csodaként"- javasolták, Így abba is maradt a dolog. 15 éve azonban elkezdtem járni a szobraimmal a világot, amiket le is kellett dokumentálni. Az itthoni kiállításokon volt megoldás, ismertem neves fotósokat, akiket fel tudtam kérni. De külföldre sajnos nem tudtam őket magammal vinni . Ezenkívűl egy kicsit másképp láttam a műveimet, mint amit az egyébként remek műtárgyfotók visszaadtak. Ezért szerettem volna a saját szemszögemből is megmutatni. Így elkezdtem fotósiskolát keresni és a jó sorsom ide vezetett hozzátok.


V: Szinte mindent elvégeztél nálunk.
P: Gyakorlatilag nem volt megállás. Ami miatt idejöttem, a tárgyfotózás, hamar kiszélesedett. Érdekes,  visszagondolva, a fotózás mindig is ott volt a tudatalattimban. A képzőművészetin internetről még nem is álmodtunk. A könyvtár állandó látogatója voltam és először mindig a fotós újságokat lapoztam át. Külföldön is mindig az itthon még nem kapható fotós magazinokat kerestem. Ott találkoztam először azokkal a digitális technikákkal, effektekkel, amik szabályosan elvarázsoltak. Ezért kezdtem el a photoshop tanfolyamot aminek segítségével viszonylag hamar megtaláltam a módot, hogy  azt a képi világot, ami hozzám közel áll, bemutassam.


V: Sikerült a fotózást és a szobrászatot valami egészen különleges módon összehoznod.
P: Ahogy készítem a szobraimat mindig vannak olyan történetek, olyan állomások, tárgyak amikből soha nem lesz műalkotás, illetve eddig nem volt. Lehet, hogy ezt nem is én vettem észre először, hanem a környezetem. Festő barátaim mondták, hogy itt olyan "világ"van, amit fotózni kellene. Ekkor kezdtem el, - ráadásul egy fotósorozatként - ezeket a zeneszobrokat. Nagyon hosszú felkészülési időszak volt. Modelleket, élő embereket installáltam össze ún. mozgó szobrokká különböző hangszerekkel, zenelejátszókkal.


V: Emlékszem Kadosa tanár úrral közösen készítettétek az első képeket még itt a műteremben, az úgynevezett zeneszobrokat.
P : Kész volt már a műtermem, de alapvetően nem fotózáshoz lett kialakítva. Nálatok pedig tökéletesek voltak a körülmények. Végül átalakítottam a saját műtermemet, mert körülményes volt  a nagy tárgyaimat ideszállítani. Egyszerűbb volt megfelelő körülményeket megvalósítani nálam. Kadosa Zolival, ha van ideje és lehetősége azóta is folyamatosan dolgozunk együtt. Azokból az első szárnypróbálgatásokból is bekerült két kép a kiállítási albumba.


V: Megmaradtál a saját műtárgyaidnál, vagy esetleg  vállalod más művészek munkáinak megörökítését is?
P: Nem, csak a magamét dokumentálom. Úgy érzem a fotózással a művészeti készletem bővült. A mai világban a fotózás és a videózás minden mást háttérbe szorított, ami nem baj, de a képzőművészeti alkotások sokat veszítettek a jelentőségükből.


V: A digitális fotózás adta lehetőségek valóban egy forradalmat robbantottak, ha lehet így mondani. A tanfolyamokon mindig megkérdezzük, ki miért választotta a fotózást? Nagyon sokszor az a válasz, hogy nincs tehetségük rajzolni, festeni, ne adj isten szobrászkodni, de egy fotón talán be tudják mutatni a világnak az érzéseiket, gondolataikat.
P: Én erre így nem is gondoltam. Az önkifejezésnek ez valóban egy egyszerűbb, helyesbítenék egyszerűbbnek tűnő módja. Bár lehet, hogy én nehezítettem a saját dolgomat.


V: Annyira azért nem lehetett nehéz megtanulni..
P: Rosszul fogalmaztam, a fotózás ugye a pillanat művészete Mondhatjuk, egy tökéletesen megragadott pillanaté, ami egyszeri és megismételhetetlen. A megnehezítésen azt értettem, hogy én nem keresem ezt a bűvös pillanatot, hanem létrehozom, - lehet, hogy akár egy hónapos munkával – azért, hogy lefotózhassam. De valóban, a posztmodern művészetnek van egy ilyen alapgondolata, hogy minden művészet és mindenki művész.


V: Igen, de ezzel küzd is a fotós szakma nagy része. Attól, hogy annyira könnyűnek látszik és ma már olyan könnyen elérhető jobbnál jobb felszerelés, ez egy nagyon komoly szakma. Nagyon sokan vannak önjelölt „fotóművészek”, akik minden képzettség nélkül, - úgy érezve, hogy a méregdrága felszerelés már feljogosítja őket- vállalnak el munkákat.
P: A mostani kiállításomon a kurátor ki karta írni a képeim alá, hogy fotóművész, én meg megkértem, hogy ne tegye, mert nem érzem magam annak.Ő mégis megtisztelt vele.


V: Inkább úgy érzed, az alkalmazott fotográfus megfelelőbb kifejezés lenne?
P: Nem , én képzőművész vagyok aki fotózik is. A fotóművész együtt él a gépével.


V: Mondhatni, neki a társa, neked meg az eszközöd?
P: Igen, talán így a leghelyesebb. Régebben nem voltak gondjaim a titulussal, volt egy kiállítás, kiírták a plakátra, meg a mű elé hogy szobrászművész és ennyi. Bár nekem ott is elég lett volna, hogy szobrász. De mint a kurátor elmagyarázta, aki nem ismer engem és nem tudja, hogy fotózok is, lát egy plakátot, hogy XY szobrászművész kiállítása és akkor a kiállítótérben képek vannak a falon, ezt nem fogja tudni hova tenni. Így írtuk ki végül  a fotóművészt is, bár én egyre jobban hajlok a képzőművész titulus felé,  ez jobban fedi az igazságot.


V: Megtudhatjuk, milyen felszereléssel dolgozol?
P: Persze, a választás itt történt nálatok. Emlékszem, mindenkinek azt tanácsoltátok, hogy nem kell rögtön méregdrága gépbe invesztálni, úgyis kiderül majd, ki merre indul, mi lesz az érdeklődési területe. Bár én tudtam, hogy műtermi körülmények között, mesterséges világítással fogok leginkább dolgozni, mégis nagyon óvatosan ajánlgattátok a márkákat. Így rövidre zártam, a keresgélést, megkérdeztelek, neked milyen géped,van, megkérdeztem Zolit is. Mindkettőtöknek 5D Mark II- je volt, így azt vettem és azóta is ezt használom.

 
V: Beszélgessünk egy kicsit a most zajló a székesfehérvári kiállításodról. Itt láthatóak ezek a zeneszobrok, amikről már a beszélgetés elején szó  volt. Hogy képzeljük el ezeket?
P: A szobrászművészetnek van egy ága, a kinetikus, azaz mozgó szobrok.Az én plasztikáim "slusszpoénként" még zenélnek is.

V: Ez az ötlet honnan jött?
P: 10 évvel ezelőtt csináltam egy szoborsorozatot Emberhajók címmel. Az egyikbe, a KIkötők címűbe rengeteg mechanikus szerkezetet építettem be. Tulajdonképpen itt ötvöztem először a figurális szobrászatot a mechanikával, ami nagyon nagy sikert aratott. Igazi attrakciólett belőle Szinte behívta az embereket mindenki azt kérdezte, működik e? Na ezen begurultam Jó, akkor mozogjon is, de akkor a nézés, tapintás mellé vonjunk be egy harmadik érzékszervet is a hallást. És akkor zenéljen is. Bonyolult és hosszú folyamat volt, ebben már a számítástechnikai megoldásoktól kezdve minden van. Ebből látható most két darab ezen a kiállításon.


V: Nagyon izgalmas. Ha jól értettem, akkor itt grafikáid és fotóid is vannak  kiállítva?
P: Nagyon sokszor előfordult, hogy felkértek egy kiállításra és mindig előjött a probléma, hogy a szobor ugye egy térbeli alkotás, a kiállítása is térben történik. A falakra mindig valaki más fotói, grafikái kerülnek, a két művészeti ág pedig gyakran nem passzolt egymással. Sokkal egyszerűbb, ha ea koncepciót egy agy találja ki. Így most felhasználva a fotós és grafikus képességeimet olyan képeket csinálok, amelyeknek köze van a szobraimhoz. Amikor képet csinálok, először létrejön az installáció, ami egy hosszú folyamat,  a bevilágítása és maga a fotó készítése már gyorsabb. Utána jön a képfeldolgozás, ami nálam egy nagyon hosszú folyamat.


V. Még az installálásnál is hosszabb?
P: Majdnem annyi, de számomra a munkának ez a legizgalmasabb része.


V: Meddig látható a kiállítás?
P: Március 5. du 17.00-kor lesz még egy tárlatvezetés, a kiállítás március 11-ig látható, Székesfehérváron  a Csók István Galériában. Mindenkit szeretettel várunk!


V. Nagyon köszönöm, hogy eljöttél, nagyon izgalmas volt téged hallgatni, ilyen művészi oldalról nézni a fotózást, mindig irigykedem azokra, akik így tudnak alkotni.

 

www.parkanyiart.hu

A portré képet rólam -Pesti Tamás-FEOL készítette.

 

ungvari olga sminkesUngvári Olga profi sminkes és kozmetikus mester vagyok.
Mottóm: „Kihangsúlyozni a bennünk rejlő szépséget, ami által magabiztosabbá válunk.”

Már közel 20 éve dolgozom kozmetikusként és sminkesként, folyamatosan fejlesztve tudásom az aktuális trendek, igények alapján, illetve minden munkámhoz hozzáadom több éves szakmai tapasztalatomat.
Sminkes munkáimhoz kizárólag professzionális anyagokat használok, hiszen hosszan tartó, kifogástalan sminket csak minőségi anyagok felhasználásával lehet készíteni.  
Ezek a termékek színhatást és tartósságot tekintve is egyaránt megfelelnek bármilyen alkalomra készítendő smink igényeinek, legyen az esküvő, fotózás, családi ünnep stb.
Az ecsetek és a felhasznált anyagok tekintetében nemcsak a minőségre, hanem a higiéniára is különös gondot fordítok.
2009 óta dolgozom komolyabban fotósokkal sminkesként, illetve fotózásokra frizurakészítést is vállalok a sminkelés mellé. Budapesten a XVI. kerületben dolgozom saját szalonomban, de házhoz is szívesen kimegyek előzetes egyeztetés és megállapodás alapján.
Elérhetőségem: 06 70 380 4890

Nagyon régóta szeretnék már interjút készíteni két számomra igen kedves emberrel, arra azonban nem számítottam, hogy egyszerre fogok leülni velük beszélgetni. Az egyikükkel, (amellett, hogy természetesen ő is tanítványunk volt), évtizedes munkakapcsolat és - remélem, mondhatom,- barátság köt össze. Feri modellként dolgozott velünk, tehát a kamera másik oldaláról állt át, Krisztáról pedig már az első pillanattól fogva tudtam, hogy ő fotósnak született. Most együtt dolgoznak, esküvőfotósok Násztudósítok néven úgy, hogy annak idején mindketten azt gondolták, hogy a fotózás más területein fognak leginkább tevékenykedni.

V: Kevés ember van, aki meglepetést tud okozni nekem, nektek sikerült! Tudtam, hogy külön-külön egyre komolyabb fotós karriert mondhattok magatokénak, de erről a projektetekről valahogy annyira lemaradtam. Elsőként azonban azt kérdezném, honnan a fotózás szeretete?

K: Először a fotókért rajongtam. Babakorban a mesekönyvek mellett a fényképalbumok voltak a kedvenceim a finom, susogó kis selyempapírokkal elválasztott lapokkal...Ó, és a régi kis diák, amelyeket a fény felé lehetett tartani és úgy gyönyörködni bennük! Meg a kicsit megkopott képek az antik keretekben a dédszülőkről és rokonokról! Szerencsére volt belőlük rengeteg, mert Édesapám is szívesen fényképezett és akkor, ugye, még előhívtuk és szép papírdobozban vagy albumokba rendeztük, vagy falra vetítettük ki őket. Később én is kaptam egy saját gépet, amit hamar „kinőttem” és jöttek a kicsit komolyabb szerkezetek a kezembe. Én lettem a „családunk fotósa”, aki slideshow-kat állít össze és keretekbe foglalta a legjobb képeket egy-egy alkalomra ajándékba. Fotóztam, képkereteket gyűjtöttem (látnátok a kincseimet a falakon!!!), de a munkám mellett (média tervezőként kezdtem, később pedig hosszú éveken át voltam média igazgatója egy neves reklámügynökségnek) egyszerűen nem fért bele, hogy mindezt „hivatalossá” tegyem, kilépni pedig nem volt merszem. Az első kislányom születésénél érett meg az elhatározás és létrehoztam az oldalamat, tudatosan tanultam a fotózást, jártam workshopokra, fejlesztettem a felszerelésemet. Bár Apukám régi gépe még mindig itt lapul a szekrényemben és tervezem is, leporolom és dolgozom egy kicsit filmre is.

F: Nálam ugye a modellkedésből alakult úgy, hogy amikor már nem fotóztak, megmaradjon a kontaktus a fotózással. Rendhagyó módon először egy retusáló tanfolyamot végeztem el és azután jött a gépvásárlás és a fotós iskola. Annak előtte mindig azt gondoltam, hogy túl macerás és sok beállítást igényel, láttam "mit küzdenek" a fotósok létrákkal, softboxokkal, vakukkal egy-egy jó anyag érdekében. Nem beszélve arról, hogy a munka oroszlánrésze a fotózás után kezdődik az utómunkával, a digitális retussal. Mégis nekivágtam, mert vonzó volt számomra, és az első perctől imádom ezt csinálni és az életem szerves része lett, és sok fotós társammal együtt vallom azt, hogy mindig van új, és mindig lehet még hová fejlődni.

V: Hogy találtatok egymásra, pont, mint esküvőfotósok?

K: Feri volt az egyik modell, és a fotózás közben elkezdtünk beszélgetni. Hamar kiderült, hogy nem elég, hogy ilyen jóképű, még kedves, értelmes, humora is van és hihetetlen nagy lelke.

F: Ezt a Krisztáról is ugyanúgy elmondhatjuk…

K: Tehát a történet: miként indult el közös vállalkozásunk, a Násztudósítók. A második lányomat hordtam a szívem alatt, már nem nagyon vállaltam esküvői fotózást, amikor felkérést kaptam egy későbbi esküvőre. Mivel tudtam, hogy a kitűzött időpontban kb. két-három hónapos kisbabával dicsekedhetem majd, nem akartam elvállalni, de nagyon ragaszkodtak a személyemhez. Szóltam, hogy valószínűleg anyatejes baba lesz a karomon, amikor a kedves pár egybekel, de kérték, valahogy mégiscsak oldjuk meg. Tudtam, ahogy én is, Feri is jóideje jár már esküvőket fotózni, így megkértem, kísérjen el, ha esetleg nekem el kéne hagynom a terepet a gyerek miatt (erre jó előre felkészítettem az ifjú párt, de végül nem volt gond).  Rájöttünk, hogy nagyon jó így fényképezni. Inspiráljuk egymást, egy húron pendülünk és a pár is nagyon elégedett volt. Így kezdődött a közös munka, és most már nem is vállalunk el egyedül esküvőket.  Beleszerettünk ebbe a műfajba. Bár sokan úgy gondolják, hogy könnyű pénzkereseti lehetőség és egyszerű csinálni, mégsem az.

F: Működött, sőt nagyon jól, igaz, azóta  a szoptatásos részt  már kihagyjuk….



V: Azóta mindig együtt dolgoztok?

K: Azért ez nem ment ilyen egyszerűen, nem is ez volt a fő profilja egyikünknek sem.

F: Utána én hívtam a Krisztát egy esküvőre, majd egyre több felkérés jött, hol neki, hol nekem és azt hiszem mindketten egyre jobban beleszerettünk a témába.

K: Csodás dolog, hogy ezek a párok, akik minket választanak, megtisztelnek azzal, hogy beengednek minket a családjukba, az Ő kis közösségükbe. Megörökíthetjük a legszebb és legmeghatóbb pillanataikat, amelyek most még „csak fényképek”, de később családi kincsek lesznek. Igyekszünk ezt a bizalmat meghálálni és segíteni Őket az esküvő előtt és alatt is. Van, hogy mi segítünk feladni egy esküvői ruhát, vagy megkötni a vőlegény nyakkendőjét. Megnyugtatni, ha nagyon izgulnak, papirzsepit adni, vagy széket tolni a nagymama alá, aki nehezen álldogál már a csoportképeknél. Nagyon szép feladat, és tényleg sokkal több, mint önmagában képeket készíteni.

V: Az esküvő fotózás az egyik legszebb, de egyben a legnehezebb műfaj, biztos tudás, nagyon biztos kéz kell hozzá és piszok jó riportfotósnak kell lenni szerintem. Nem elég, ha szépek a képek és technikailag tökéletesek, beszélniük kell, hogy megnézve még az is érezze a hangulatot, aki nem volt ott.

K: Igen, gyakorlatilag ez egy tudósítás, ezért is választottuk a Násztudósítók nevet. Miután eldöntöttük, hogy jó, akkor álljunk rá erre a vonalra, rögtön jött az első kérdés, mi legyen a nevünk? Ez nem olyan egyszerű ám, hónapokat tipródtunk, volt olyan, hogy meg is vettük már a nevet, (ha valakit érdekel van egy pillecukor.com nevű oldalunk eladó…

F: Valami vagányabbat kerestünk, kifejezőbbet.

K: Igen, volt még rengeteg, ami leírva és logóba belegondolva nagyon jónak tűnt, de amikor elképzeltük, hogy ha megkérdezik Ferit,  honnan jöttök és ő pl. azt mondja a  habcsók.com-tól, nem sokan bírták volna ki röhögés nélkül. Így jutottunk el a Násztudósítókig, amit aztán megvettünk egyes számban, többes számban, ékezettel, anélkül, tehát mindenhogy levédve. Utána jött a logó, ahol nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne legyen túl nőies.

V: Nekem nagyon tetszik.

F: Jó két évig tartott, mire minden kialakult, de mostanra már mondhatjuk, eljutottunk oda, hogy egy évre előre vannak foglalásaink. Természetesen egyedül is lehet esküvőt fotózni, de kényelmesebb, biztonságosabb, ha ketten vagyunk. Úgy gondoljuk, hogy nem csak csökkenti a rizikót, bármilyen technikai probléma esetére, hanem dupla lehetőséget is ad. Ott van pl. a gyűrűhúzás, amíg azt én fotózom, addig a Kriszta az éppen meghatottan zokogó édesanyákat, vagy fordítva. Erre figyelünk is…

K : …most már, de az elején olyan volt, mint amikor két játékos egyszerre akar gólt rúgni, aztán ott álltunk, hogy két párhuzamos sorozatunk volt mindenről. El kellett telnie legalább egy évnek, mire ezt el tudtuk engedni, hogy nem akarunk mindenhol egyszerre ott lenni.

V: A bizalom a legfontosabb.

K: A bizalom mindig is megvolt kettőnk között, de ahhoz azért idő kellett, hogy le tudjunk mondani egy adott pillanatról a másik javára.

F: Ez egy nagyon komoly csapatjáték, ahol egymásra, a közönségre a pillanatra, jó expozícióra egyaránt kell figyelni.

V: Nekem néha úgy tűnik, egy esküvő rendezésénél a fotós, akire a legkevesebbet szánják. Ti hogy tapasztaljátok?

F: Sajnos ez gyakran így van, néha iszonyat pénzeket áldoznak a ruhára, helyszínre, a külsőségekre, vagyonokat a gyakran nem túl finom esküvői tortakreációkra, de a fotózás valahol a lista legvégén kullog. Pedig, ha belegondolunk ez az egyetlen, amiről kézzel fogható emlék marad.

V: Mit szólnak ahhoz, hogy ketten mentek?

F: Az ajánlatkérők már tudják, hiszen rajta van az oldalunkon, ill. sok megkeresés jön olyan esküvőkről, ahol már eleve ketten fotóztunk, vagy ajánlanak minket a párok, akiket fényképeztük. kiegészítjük egymást, látásmódban, felszerelésben, technikában is próbáljuk összefésülni, hogy egységes legyen az anyag.Úgy is mondhatjuk, hogy ugyanazt a dalt két stílusban adtuk elő, de, hogy maradjunk a zenei hasonlatnál, mára már harmonikusan szólunk együtt. Úgy gondoljuk, hogy többet tudunk adni, olyat, ami jó és ezt ketten tudjuk megcsinálni. Utómunkában sem mindegy, -mi 700 képet adunk át, de van aki 1000-1500 -, hogy ezt egyedül csinálod, vagy kétfelé oszlik a munka.

K: Soha nem adunk át nyers képet, ez fontos! Éppen most dolgozunk a 2017-es párjainknak szóló tájékoztató anyagunkon, amelybe igyekszünk beleírni minden olyan tapasztalatunkat, amelyet az elmúlt évek esküvőfotózásain szereztünk. Elkezdve az esküvőtervezestől a hogyan kerüljük el, hogy a hajunk beleakadjon a csipkés-strasszos ruhába témán át egészen a képek feldolgozásáig. Van aki úgy dolgozik, hogy csak bizonyos számú képet retusál, és a nyerseket mind átadja. Mi inkább megszűrjük, viszont mindegyik kép átmegy egy retusálási folyamaton.

V: Nagyon helyes. Ki, mivel dolgozik?

K: A Nikon és a Canon remekül megfér egymás mellett, látjátok? Az esküvőkre a következő felszerelést használom: Nikon D800 váz, és Nikon objektívek: fix 50 mm 1.4, 20-70 mm 2.8, 70-200 mm 2.8. Ezek közül az esküvők nagy részében a 20-70-est használom, szertartásnál inkább a 70-200 mm-est. Utóbbi hatalmas kedvenc, csoda képeket lehet vele lőni, viszont nagyon, de nagyon nehéz. Az fix objektíveket főleg a kreatív fotózásnál veszem elő.

F: Jelenleg én Canon EOS 6D gépvázzal fotózom. Obkektívek, amiket használok esküvőkön: Canon 24-105mm, Canon 85 mm,  fixSigma 50mm Art f1.4, Canon 10-22 mm nagylátó.

K: Mindig előre tervezünk, ennek ellenére még mindig figyelmeztetjük egymást, ugye megcsináltad azt a képet?

F: Nagyon sok időt, energiát fordítunk még mindig tanulásra, járunk workshopokra, előadásokra, magunknak is szervezünk rendszeresen modellfotózásokat. Emellett hazai és külföldi fotósok munkáit egyaránt folyamatos figyelemmel kísérjük. Minden embernek megvan a saját eszköztára, itt nem csak a felszerelésére gondolok, hanem a látásmódjára, gondolatatira, arra, amit megtanult. Régen azt gondoltam, hogy gagyi dolog valakit másolni, de úgy érzem, néha el kell vonatkoztatni mindentől, amit  tudtál, tanultál vagy inkább szoktál csinálni és új dolgokat kipróbálni, más szemével is nézni a világot. Hiába van koncepciónk, nem lehet végig mellette haladni, mindig történik valami, néha a legváratlanabb pillanatban.

K: Természetesen a kreatív fotózás részét nem lehet előre megtervezni. Ezzel nagyon sokat küzdünk, mert annyira kevés időt hagynak rá a párok és közben tudjuk, hogy majd keresik a képeket. Mindig küldünk egy úgymond menetrendet a párnak, amiben benne van, hogy kérünk legalább egy-másfél óra időt, vagy lehetőség szerint inkább többet ezekre a képekre, de általában minden esküvő csúszik annyit, hogy ezt a mi időnk bánja. Konkrétan volt olyan, hogy a menyasszonyi háztól éppen csak beestünk a szertartásra, annyit csúszott a smink, a haj meg az öltözködés.

V: Most már egyre több fotós feltételül szabja, hogy ne fotózzon meg videózzon közben mobiltelefonnal a násznép.

K: A múltkor a tanú vette elő a mobilját és kezdte el videóra venni a menyasszony bevonulását. Persze mi helyezkedünk (egymást is figyelve, ne lógjunk rá a másik képére), jó sok tapasztalatunk van az ilyen manőverekben sajnos.....A vőfély vagy ceremónia mester sokat segít ebben, mert általában szertartás előtt megkérik a násznépet, hogy ne fotózzanak, majd csak utána. Így elkerülhető –volt rá példa, nem is egy -, hogy pl. a gyűrűhúzásnál ne lógjon be a két tanú mobiltelefonja a képbe, mert tíz centiről filmezik az eseményt a pár kezeitől.

F: Egész gyűjteményünk van ilyen képekből, amikor egyszerre áll fel a padsor, mi meg fotózhatjuk, hogy fotóz a násznép. És a legjobb, hogy frissen fel is töltik a telefonos képeket még aznap este, így mire te átadod a szépen kidolgozott képeidet, lehet azt mondani, már lecsengett az első élmény varázsa. Nem beszélve arról, hogy ezek a mobilképek nem mindig előnyösek. Mi például soha nem fotózunk a vacsorán éppen evő vagy ivó vendéget, vagy aki már egy kicsit jobban a pohár fenekére nézett, de a násznép nem mindig ennyire udvarias.

V: Mindenkinek mondom, tessék szerződést írni! Annyi minden nehezíti a munkát, eleve az  időjárás, ami ellen nem tudtok tenni, - nekem nagy vágyam egyszer egy esős esküvő workshopot tartani, mert vannak lehetőségei, bár akkor biztos ragyogó napsütés lenne – akkor legalább az elvárt képekhez való feltételeket rögzítsétek.

K: Volt szerencsénk nem is egy esős jegyesfotózást vagy esküvőt fotózni, de a legdurvább időjárást most fogtuk ki, idén. Előfordult már, hogy kicsit esett, elállt, kimentünk fotózni, kifejezetten csodásak ezek a vihar utáni fények! Ha lehetne időjárást rendelni, akkor vihar utáni fényeket meg naplementét kérnénk leginkább. Vagy volt olyan jegyes fotózásunk is, amikor végig esett, de kreatívan megoldottuk a párral, sőt, a végén megkértük, hogy a lapuleveleken összegyűlt esővízzel áztassa el a haját és igazán hangulatos, esős-bőrig ázós-romantikus képek születtek. Az esküvőnél azért más. Ott a szép fehér ruha, a kis cipellő, a haj, a smink és ugye a mi felszerelésünk, aminek szintén nem tesz jót a víz. Ha csak kicsit esik, az egyikünk tartja az esernyőt a másik felett, míg fotózik, de mikor nagyon fúj a szél és zuhog, akkor mi sem megyünk ki a szabadba. Egy tüneményes magyar-holland pár hajós rendezvényén jártunk úgy, hogy egész nap, megállás nélkül zuhogott. Csak esett és esett reménytelenül. Végül beültettük őket a kocsinkba és elmentunk a stúdióba kreatív fotózni.

F: Még egy gondolat, 100-150 embert de akár még 30-at is muszáj koordinálni, amit egy hivatásos vőfély kézben tud tartani. Sajnos sokan gondolják úgy, hogy ó, itt egy haver, ő mindig olyan jópofa a bulikon, majd ő megcsinálja. Hát nem. Volt már emiatt ellaposodott, unalomba fulladt esküvő. Ugyanakkor egy jó vőfély, vagy ceremóniamester még a mi segítségünkre is lehet.

V: Feri, te modellként sokszor álltál már az oltárnál, csak a mi workshopjainkon is van vagy tíz „törvénytelen házasságod”, segítik ezek a tapasztalatok a munkát?

F: Hogyne… Tudom, mennyire fontos az előnyös beállítás, a hitelesség, ma már a természetes a divat, minden ami naturális, a pózokban, a dekorációban. A romantikus meghitt hangulat, az érzelmek visszaadása a fotókon.

K: Nem beszélve arról, hogy Feri minden virágot név szerint ismer, nyakkendő kötésben felülmúlhatatlan és stylistokat  megszégyenítő stílusérzéke van. Általában a fotósok kívülállóként vannak jelen az esküvőkön, ami rendben is van, hiszen többnyire ismeretlenül kerülünk a rendezvényekre, mint szolgáltatók. De mi általában mégis integrálódunk a családokba, baráti társaságokba, valószínűleg a személyiségünk miatt.  Ezt el is mondjuk az elején, hogy mi részt veszünk az esküvőn, úgy dolgozunk. Sokan hiszik, hogy egy pár vagyunk, vagy van olyan visszajelzés is felénk, hogy azt hitték, hogy már évek óta ismerjük egymást az ifjú párral, annyira az jött le rólunk a fotózás közben. Ennek mi mindig nagyon örülünk, ez is bizonyítja azt az összhangot, közvetlenséget, amit mi képviselünk. Az esküvők után sok párral kapcsolatba maradunk, sőt, a rokonok közül is többekkel jó viszonyt ápolunk.

F: Szerintem mindenki úgy kezdi, hogy először egy ismerősének vállalja el az esküvőjét. Itt eleve előny, hogy ismered a párt, nagyjából tudod, mit szeretnek, milyen az ízlésük, a későbbiekben az idegen pároknál ilyen segítség nincs. Nagyon sokszor előfordul, hogy nem működnek a párok, egyszerűen lefagynak, túl nagy a nyomás, vagy csak már nagyon fáradtak, mire eljön a nagy nap. El kell nyerni a bizalmukat, meg kell találni a szavakat, amivel meggyőzöd őket, hogy ez az ő napjuk és mi azért vagyunk itt, hogy segítsük őket, megvan hozzá a tapasztalatunk, bízzák ránk magukat.  

V: Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok mulatságos dolog történt már veletek, van olyan történetetek így a végére, ami különösen megmaradt bennetek?

K: Az esküvőkön mindig sokat nevetünk a párral, a rokonokkal. Vagy éppen megkönnyezzük a megható pillanatokat. Sok kis történetünk van Velük, de ezeket inkább nem adjuk tovább. Egymáson jókat szoktunk szórakozni, mikor pl. lehasalunk és kúszva fotózunk, vagy a lábak között bemászok a táncparkettre, hanyadt vágom magam és alulról készítek képeket, vagy székre állunk, esetleg kérünk egy létrát és fentről pörgetjük a násznépet és készítünk fotókat. Azt hiszem, inkább a kedves párok tudnának mesélni erről, akiket fotóztunk már.

V: Mik a távlati tervek?

K: Szeretnénk sok-sok téli és őszi esküvőt is fotózni, ezekből jóval kevesebb van. Vannak álom helyszínek és koncepciók a fejünkben és egy része a titkos pöttyös noteszomban, amelyeket megfotóznánk.

F: A jegyes- és esküvői fotózásokon együtt dolgozunk. Két fotós, két látásmód, így lesz kerek a fotóanyag, amit nagy szeretettel adunk át a minket megbízó pároknak. Én csak úgy tudom ezt elképzelni, hogy flottul összedolgozva, rugalmasan, egyre bővülő kapacitással fogunk tudni dolgozni, aminek alapvető feltétele a munka- és tehermegosztás, a pontosság és az, hogy a megrendelőinkre és egymásra maximálisan odafigyelünk, egymás "alá dolgozunk" és ketten együtt többet tudunk nyújtani, mint pusztán "két fotós, két látásmód". Még egy gondolatot mondanék így a végére. Szerintem minden fotózáson és ez nem csak az esküvőkre vonatkozik, csinálsz jó pár olyan képet, amit nem kérésre, hanem a magad örömére készítesz. Hiszen ez a fotós egyik legfontosabb feladata, hogy a saját látásmódját adja a képekhez. Nekünk fontos, hogy úgy távozzunk egy fotózásról, - amellett hogy a megrendelő igényeit maximálisan kielégítettük-, hogy tudtunk „alkotni” is. Nem tudom jobban kifejezni magam, nekünk a fizetség egy része egyfajta esztétikai kielégültség, amit a magunk örömére is készített kép jelent.


V: Én nagyon köszönöm, hogy eljöttetek, nem tudom, ez a kis riport vissza tudja e majd adni azt a jókedvet, frissességet, energiát, ami árad belőletek. Nagyon jó úton haladtok, sok sikert kívánunk nektek.

V: Nagyon mozgalmas félévet tudsz magad mögött, - amiről közvetve én is tehetek -  és bár régóta készülök erre a beszélgetésre, csak most mertelek megkeresni, remélve, hogy már van egy kis időd rám.

O: Hát az biztos, hogy nem unatkoztam, de most már hivatalosan is fotográfusnak  mondhatom magam.

V: Amit én tudok rólad, hogy  élsportoló voltál.

O: Igen, kosárlabdáztam. 98-szoros magyar válogatott voltam egészen 2012-ig, az első gyermekem születéséig. A sport mellett a Nyugat-magyarországi egyetemen tanultam, ahol közgazdaságtudományból diplomáztam.

V: Hogy került a fotózás az életedbe?

O: A sport mellett kezdtem el fotózni, akkor éppen Franciaországban játszottam, így ott csak autodidakta módon tanulgattam.  Mikor hazajöttem, úgy döntöttem, a helyére kell tenni azt a sok –sok információt, amik innen-onnan összeolvasva kavarogtak a fejemben. Így kerültem hozzátok, ahol aztán jóval többet is kaptam, mint amennyit én úgymond magamtól fel tudtam szedni.

V: Akkor már tudtad, hogy ez lesz az utad?

O: Miután mindkét gyermekem megszületett, én is elgondolkodtam, hogyan tovább? Azt azért mindenki tudja, hogy profi sportolóként nagyon kemény az élet, én szerencsés voltam, nagyobb sérülések nélkül megúsztam, egy talpműtétem volt a pályafutásom alatt. Közel a 30-hoz, úgy éreztem, most kell abba hagyni, amikor jó szívvel, még egészségesen és szép emlékekkel tudok elmenni. Lehettem volna edző, voltak ajánlataim más munkákra is a kosárlabdán belül, de nem szerettem volna maradni, elég volt. Emlékszel még, mit mondott Egerszegi Krisztina, mikor abbahagyta az úszást?

V: Persze, egy darabig még uszoda közelébe se…

O: Nos így voltam én a kosárlabda pályával.  Ott van még a közgazdász diplomám, de nulla tapasztalattal nem igazán lett volna értelme nekimenni egy szakmának, mondjuk nagy motivációt sem éreztem rá. Viszont a fotózás egyre jobban érdekelt.

V: Szinte mindent kijártál nálunk.

O: Igen, az alap után a workshopokat, majd amikor elkezdtétek, a haladó tanfolyamot és végül a szakvizsgát is közvetve nektek köszönhetem. Amikor először ide jöttem, nem volt konkrét elképzelésem, mit szeretnék, de az alaptanfolyam végére már egyértelmű volt merre fogok indulni.

V: Áruljuk el, családfotós lettél.

O: Igen, de ezen belül sem akarok mindent csinálni. Most, hogy a honlapomat tervezgettem, már egy kicsit leszűkítettem, jelen pillanatban csak újszülöttet, kismamát és úgynevezett lifestyle családi fotózásokat vállalok. Kint a természetben, beállítások, kellékek nélkül. Nem baj, ha nem néznek oda, ha arcokat vágnak, nincsenek szabályok. A gyerekek személyiségét akarom vissza adni, érzéseket, hangulatokat és a kötődések csodás pillanatait.  Itthon ez még nem annyira populáris műfaj, de úgy veszem észre, tetszik az embereknek. A műteremben mindig van egy kis zavar bennük, amit néha nehezen sikerül feloldani, kint ez sokkal könnyebben megy. Én is fotóztam, persze, műteremben, háttér előtt, de nem éreztem a magaménak. Az újszülött fotózás természetesen még mindig így zajlik, de most már a gyerekeket sőt a kismamákat is inkább kinti képekre csábítom.

V: Nem választottad a könnyebbik utat, azért ez nagyon nehéz műfaj. A műtermi körülmények legalább az állandó fényeket garantálják, egyszer beállítod, aztán mehet.

O: Valóban nem könnyű, sem technikailag sem emberileg. Nagyon nagy empátia és jó kommunikációs készség kell, főleg a gyerekekhez. Ezenkívül alázat és kitartás, - amire engem a sport maximálisan megtanított – és természetesen a folyamatos gyakorlás, a fejlődés és tanulás örök vágya.

V: Annyira örülök, hogy ezt mondtad! Hiába tanulod az elméletet, ha nem gyakorolsz.

O: Az újszülött fotózásnál ez még külön nehézséget is jelent. A saját gyerekek, meg a barátoké mindig kéznél vannak egy kis gyakorlásra, de gondolj csak bele, hányszor van lehetőséged erre pár napos babával? Nem beszélve arról, hogy a helyszínkeresések miatt szinte állandóan készültségben vagyunk, hol van éppen virágzó pipacs vagy levendula mező, búzamező, hol láttunk szénabálákat? És ha megvan a helyszín, akkor is beüthet bármi. Egyszer emlékszem, gyakorlásképpen egy szalmabálás fotózást szerettem volna, találtunk is egy nagyon jó helyszínt vagy harminc-negyven bálával, de mire visszamentünk, egy bála árválkodott már csak, a többit elvitték, a fényviszonyokat tekintve ez az egy se volt jó helyen. Szerencsétlenségére a férjem velem volt, így megkértem, görgesse odébb. Kategorikus nem volt a válasz, ugye nem gondolom, hogy egy ménkű nagy szalmabálát fog tologatni egy mezőn, amíg megtalálom, hol a legjobb a fény? De mivel a kislányunk Emma volt a modell és nagyon várta már, hogy egy szalmabálán üldögéljen, aztán csak megtette érte. Vagy vegyük a naplementés fotózásokat, ahol percre pontosan kell kiszámolni mindent, szóval nem egyszerű, de varázslatos a végeredmény. Úgy érzem megtaláltam az utam, ami nem feltétlenül a műtermes, szépen megvilágított, idillikus családi fotók. Lehet, hogy sok lehetőséget elvesztettem vagy vesztek is még azzal, hogy leszűkítettem a területemet, de nem bánom. Hiszek abban, hogy csak azt csináljam, amit igazán magaménak érzek.

V: Aki ezt le tudja tisztázni magában, úgy gondolom, az meg is nyugszik, nem úgy mint aki mindent elvállal, ugyanakkor semmiben nem tud kiteljesedni. Legyen egy főirány, nem azt mondom, hogy mellette semmi mást nem vállalok néha, de legyen egy, amire építem magam. Sokan beleesnek az eltúlzott akciózásokba is, ne legyen már egy esküvő fotózás 25.000.ért meghirdetve, vagy családi karácsony képek 10.000 –ért. Így megy híred, hogy ennyiért dolgozol és nem tudsz kilépni belőle többet.

O: Kerestek már meg engem esküvő fotózásra, termék fotózásra, de nincs az az isten, hogy elvállaljam. Ilyenkor szoktam a kérdésre, hogy de hát profi fotós vagy nem? Azt válaszolni, hogy igen, csak nem ez a fő profilom, nem tudok benne 100 %-ot nyújtani, tehát nem adom a nevem hozzá. Igenis fontos, hogy bízzunk magunkban és a munkánk minőségében annyira, hogy azt olyan áron is adjuk. A második gyermekem születése után döntöttem el végleg, hogy elengedem azt a fajta szorongást, amit éreztem, amikor valaki elment, mert sokallotta az áraimat. Két gyerek mellett az idő nagy kincs, én a fotózásokon maximálisan odateszem magam, éjszakánként utómunkázom, időben kész vagyok, ennek ára van. A tudásomat én sem ingyen szereztem, nem beszélve, azokról a költségekről, amikről a legtöbb embernek fogalma sincs. Aki nem engem választ, azt sajnálom, de elengedem. Emlékszem, mit mondtál egyszer, nem lehetsz mindenkinek a fotósa, és én nem is akarok mindenkit lefotózni.

V: Ami még nagyon érdekel mindenkit , hogy mivel dolgozol?

O: Kezdjük az elsővel, ami egy Canon 450D volt, ezt követte egy 7D, majd a mostani gépem egy 5D Mark III. Nekem ez a csúcs, én azt hiszem innen már nincs hova lépnem.

V: Az evolúciós fejlődés megvan….

O: Amire nagyon büszke vagyok, hogy ki is termeltem magamnak ezt a gépet. Optikák tekintetében bármilyen meglepő, én csak fix obit használok. Sokan csodálkoznak, hogy pont gyerekeknél? Itt megint nagy hasznát veszem a sportolói múltnak, én bevállalom, hogy inkább futok a gyerekekkel, de ragaszkodom a fix obikhoz, 35,50,200-al dolgozom.

V: Sok-sok évvel ezelőtt mikor kezdtem, nekem is azt mondták, csak fix obit, meg is vettem, de mivel én jobbára csak műteremben dolgozom, annyira nem jött be, hogy egész nap hason csúszva fókáztam előre hátra. Akkor döntöttem, hogy legyen inkább zoom objektív, fix fényerővel és a 100 makrón kívűl mind eladtam a fixeket. De tudom, hogy könnyű beleszeretni abba a világba, hiszen rajzolatba, perspektívába, ahogy mos, úgy nem dolgozik semmi.

O: Főleg ahogy mos. Engem keresett meg már szakmabeli, nem is egy, hogy hogyan blur-özöm a hátteret photoshopban? Sehogy. Ha ismered a mélységélesség hármas törvényét és van egy jó minőségű fix objektíved, akkor ez így jön ki a nyers képen.

V: Volt negatív élményed?

O: Persze. Szerintem mindenkinek van. Mindegyik fotózás nehéz, de van, hogy megy minden, mint a karikacsapás és van, hogy a végén legszívesebben egy tolószékbe rogynék. Az a tapasztalatom, hogy a saját szüleik frusztrálják legjobban a gyerekeket. Küldtem én már el szülőket kávét inni, - ez mondjuk pont egy műtermi fotózásnál történt –  csak hogy hagyjanak magamra a gyerekekkel, és ahogy eltűntek a színről, fél óra alatt kész lettünk a képekkel.. Ahol problémás a gyerek, ott problémás a szülő, illetve inkább úgy mondom, nem véletlenül problémás a gyerek.

V: Mire vagy a legbüszkébb?

O: Az egyik a szakvizsgám. Két kisgyerek, és a munka mellett úgy érzem elég flottul ment. Nagyon nehéz hónapok voltak, de amire különösen büszke vagyok, hogy a vizsga remekem még külön elismerést is kapott. A másik egy megkeresés, ami nagyon komoly megerősítést adott nekem abban, hogy amit csinálok, az jó.

V: Erről beszélhetsz?

O: Igen. Egy nőgyógyászati magánklinika keresett meg, hogy látták a képeimet és szeretnének egy együtt működési szerződést velem. Ha akartam volna, sem tudtam volna jobb helyre pozícionálni magam, főleg úgy, hogy egy lépést sem tettem érte.

V: Utolsó kérdésként a távlati terveidről faggattalak volna, de ez a projekt úgy érzem, jó időre meghatározza majd az életed.

O: Nagyon remélem. Bár konkrét terveim mindig vannak, de ami számomra a legfontosabb az az, hogy adni tudjak az embereknek. Átéltem már, amikor elérzékenyültek az édesanyák a fotózás alatt, volt már olyan apuka, aki amikor ránézett a nyers képre, könnybe lábadt a szeme. Kaptam rajzokat gyerekektől a fotózás másnapján, mert élmény volt nekik. Engem ezek a dolgok éltetnek, áldásként élem meg, hogy azt csinálhatom, amit ennyire szeretek.

http://englertorsi.com/

Weboldlunk cookie-kat (sütiket) használ, a felhasználói élmény növelése érdekében. A sütikről és a teljes adatvédelmi nyilatkozatunkról itt olvashat bővebben: Az Ön személyes adatainak védelme.

Honlapunk tovább böngészésével elfogadja ezek használatát.